Az Illlésházyak. A Pálffyak.
Az Illlésházyak. A Pálffyak.
Úgy látszik, hogy az Illésházyak földesurasága súlyos teherként nehezedett a szentgyörgyiekre, mert egykorú levelek bizonyítják, hogy a lakosok ebben az időben több ízben tettek lépéseket az iránt, hogy földesuruktól megszabaduljanak. Végre sikerült is nekik a királynál kieszközölni, hogy a 140.000 tallérnyi zálogösszeg kifizetésével megválthassák magukat. Ez az igyekezet majdnem megdőlt a hatalmas Illésházy ellenzésén, de végre mégis sikerült, és Szentgyörgy városa az 1638. évi LXIII. törvényczikkel királyi városi rangot nyert, a miért a város évenként 400 akó jó bort volt köteles a királynak fizetni. Ezt a tartozást azonban Szentgyörgy 1741-ben 9538 forint 46 denár lefizetésével mindenkorra megváltotta. A városhoz tartozó uradalom az Illésházyak révén a Pálffy-család birtokába ment át és ma is Pálffy János gróf a legnagyobb birtokos itt. A már említett Pálffy-féle kastélyt, mely a város felső részén áll, még az Illésházyak építették, olasz renaissance-stilben. A kastély az idők folyamán annyira megrongálódott, hogy alapos tatarozása vált szükségessé. Ezt az alkalmat felhasználta a nemes gróf – a ki kivált műízléséről ismeretes – arra, hogy az épületet stilszerűen helyreállíttassa.
Időközben, a XVI. század elején, a város birtokosai között másokat is találunk, mert míg 1505-ben Éleskő várának tartozékaként van említve, addig az 1553. évi portális összeírásban Bakich Péter, Vöröskő várának akkori kapitánya 14 és Czobor János, Éleskővár ura 12 portával bír. A XVIII. században más kisebb nemesek is bírtak itt és ezek között a legtekintélyesebbek és leggazdagabbak a Maholányiak voltak. Ezek 1753-ig szerepelnek, a mikor a Maholányi örökösök itteni birtokukat Jeszenák Jánosnak engedik át. A Maholányiaknak itt nagyobb nemesi kúriájuk is volt, melyből, vagy melynek a helyén állítólag a mai városháza épült, míg az a ház, mely ma az ág. hitv. ev. templomot foglalja magába, állítólag a Jeszenák család kúriája volt.
A város fénykorát Rudolf és Mátyás királyok alatt, tehát a XVI. század végén és a XVII. század elején élte. Ez időből származnak a legtöbb kiváltságai is és némely történetírók szerint ekkortájt oly gazdag város volt, hogy Magyarország kincsesházának nevezték. Bél Mátyás is említi, hogy ekkor Szentgyörgyön több nemes család lakott, mint Pozsonyban. Tény, hogy egykorú írások számos ittlakó nemes család nevét említik.
