Czéhek.
Czéhek.
A hódoltság alatt a fegyverkészítő, általában véve a hadiszereket és hadifelszereléseket készítő iparosokon kívül, legjelentékenyebb szerepük volt a molnároknak. A törökök nagy gondot fordítottak a malmokra. Kitünik ez a koppányi spáhinak 1559-ben Tahy Ferenczhez intézett leveléből, melyben felhívja, hogy utasítaná Lakban levő tiszttartóit az újlaki malmok helyreállítására, mert úgymond kár ilyen szép örökségeknek pusztán állani. A molnárok czéhe a legrégibb Somogyban. Még Lipót király adta ki céhszabályaikat 1663-ban, eredetileg a zalamegyei molnárok részére, melyben III. Károly király 1716 máj. 15-én megerősítette őket. Később Mária Terézia királynő újabb czéhszabályokat adott a somogyi molnároknak; ezeket a helytartótanács 1805-ben bekövetelte s új czéhszabályok kiadását határozta el. 1715-ben 80, 1720-ban 128 malmot írtak össze. 1824-ben 440 molnár működött a vármegye területén (Csányi Ferencz: Lapok Somogy megye multjából 148–149.).
A törökök kiűzetése után egymásután alakulnak meg a czéhek e vármegye területén. A kaposvári csizmadiák 1699-ben említik, hogy már a megelőző időkben is volt czéhük, de a török uralom elpusztította annak emlékét (Valentényi Gáspár i. m. 18 1.). A kaposvári szabó-czéh 1698 szept. 7-én nyerte czéhszabályait a győri szabóktól. A kaposvári csizmadiák czéh-levele 1699 április 6-án, a szigetvári szabóké 1700 decz. 5-én kelt. Az igali szabóczéh 1712-ben másodízben kéri a veszprémi anyaczéhtől artikulusait azért, mert az 1711. évi belzavarok közepette elvesztette azokat. Az idevaló csizmadiák között is már korábban kellett czéhszervezetnek lenni, mert mikor 1716-ban Pápáról kapnak szabályzatot, megemlítik, hogy már előzőleg voltak czéhszabályaik (Valentényi i. m. 18.).
A XVIII. század elején, az 1715–1720. években történt összeírások, a vármegye területén az egyes iparágak szerint csak a Szigetvárott lakó iparosokat tüntetik fel. Szigetvárott volt 1715-ben három asztalos, két borbély, egy szíjgyártó, egy varga és négy kereskedő. 1720-ban egy asztalos, három csizmadia, egy fazekas, két kádár, egy kerékgyártó, négy kovács, egy kötélverő, három lakatos, két mészáros, egy pék, 10 szabó, két szíjgyártó, egy szűcs, két takács, két varga, egy serfőző, egy gombkötő és végül hat kereskedő. Az 1720. évi összeírás szerint még Mesztegnyőn volt egy iparos: a falu kovácsa és Szántó lakosairól az van feljegyezve, hogy a Balatonon hajózást folytatnak és abból élnek (Magyarország népessége a Pragmatica Sanctió korában.).
Már a Szigetváron, az 1715–1720 közötti években, összeírt iparosok száma közötti különbség is élénken feltünteti azt a fejlődést, mely a békésebb idők beálltával, az ipar és a kereskedelem terén észlelhető volt. A kaposvári mesteremberek, ú. m. szíjgyártók, lakatosok, pajzsgyártók, nyereggyártók, csiszárok, 1715 jún. 6-án alakultak czéhbe, mely alkalommal kb. 120 mester tette le az esküt. E czéhhez tartoztak a Kaposvártól a Balatonig s Marczalitól a vármegye éjszaki részéig lakó mesterek (Csányi Ferencz i. m. 154.). Az igali takácsok 5581723. ápr. 22-én nyerték czéhszabályaikat a pozsonyiaktól. 1719-ben a felsősomogyi kádárok is czéhet alakítottak s a vármegyei Vázsony községi pintérektől vették czéhszabályaikat. 1726-ban az Igal, Nagybajom, Kaposvár, Tapsony, Kiliti, Marczali, Fok, Látrány, Csokonya és Szil községekben lakó mészárosok is czéhet alakítottak. Czéhszabályaikat, gróf Nádasdy főispán közbenjárására, gróf Pálffy Miklós nádor 1726 jan. 9-én erősítette meg. A czéh székhelye Igal volt.
A kaposvári gombkötők 1727-ben nyerték czéhszabályaikat a körmendiektől. A fazekasipart űző mesteremberek csekély számuk miatt, Ozora mezőváros és a hozzátartozó dombóvári uradalom fazekasmestereivel együtt, 1747-ben kapnak földesuruktól, herczeg Esterházy Pál Antaltól, czéhlevelet.
Karádon, a veszprémi püspökség birtokán, 1748-ban két czéh alakul, az egyik a takácsoké, a másik a szabóké. Ugyanez évben nyerik a kaposvári vargák czéhszabályaikat a dombóvári mesterektől. A czéh kültagjai voltak a szigetvári vargák, a kik azonban 1749-ben külön szervezkedtek. 1750-ben a kéthelyi takácsok fordulnak a pozsonyi czéhhez czikkelyekért. Ugyanez évben megalakul Városhídvégen a bognárczéh.
A czéhek alakulása a XVIII. század második felében is serényen folyik tovább. 1716-ban terjeszti fel a vármegye a nagyatádi vegyes czéh szabályait a kanczelláriához; ugyanez évben kap szabadalomlevelet a szigetvári szíjgyártó-, szűcs- és üveges-czéh, Mária Terézia királynőtől. 1779-ben hirdetik ki a felsősomogyi egyesült szűcs-czéh szabályait; 1781-ben nyujtják be a hídvégi takácsok, czéhlevél elnyerésére irányuló kérvényüket, a helytartótanácshoz. 1791-ben a karádi és a kaposvári fazekasok, 1792-ben a sidi ácsok folyamodnak czéhszabályokért.
A XIX. század elején megkezdődik a czéh-intézmény bomlása. A helytartótanács 1805-ben elrendeli a régi czéhlevelek bevonását s addig is, míg a czéhek újjászervezése iránt intézkedés történik, ideiglenes szabályzatot bocsát ki. 1813-ban küldötte le a helytartótanács az új szabályzatokat, mely ellen azonban a megyei molnárok és a szigetvári czéhek állást foglaltak. A régi szabályaikhoz görcsösen ragaszkodó czéhek nem tudnak beletörődni az új viszonyokba; mindamellett a megyebeli czéhek szabályozása serényen folyik, sőt új czéhek is alakulnak. 1819-ben a kaposvári kéményseprők nyernek a budai kéményseprő-czéhbe felvételt. 1820-ban a Marczaliban lakó ács- és kőmíves-czéh, 1823-ban a megyebeli molnárok czéhszabályai kerülnek felülvizsgálás alá, 1828-ban Szigetvárott egy vegyes czéh alakul.
A vármegye 1832-ben a czéhekkel szemben foglal állást s okt. 10-én tartott közgyűlésében kimondja, hogy a czéheket, más országok példájára, törvény útján kell eltörölni, mely határozatát a vármegye 1834-ben megismétli. Mindamellett az 1836–1840. években még több czéh alakul a vármegye területén.
