Kereskedelmi élet.
Kereskedelmi élet.
A hódoltság alatt a kereskedés leginkább a vásárokra szorítkozott. A vármegye területén Aszaló, Karád, Kőröshegy, Kálmáncsa voltak vásáros helyek; a vásárok forgalmát azonban a török martalóczok és a végbeli hajduk gyakori támadásai jelentékenyen korlátozták.
A török uralom megszünése után Szigetvár volt az egyetlen kereskedelmi hely a vármegye területén; de már a XVIII. század elején erős versenytársa akad Kaposvárban, mely 1703 ápr. 27-én országos és hetivásárok tartására nyer szabadalmat (Királyi Könyvek XXVI. k. 280.). Kaposvár jelentőségét az évenként megtartott négy vásár mindegyre növelte. A vásár alkalmával nagy gondot fordítottak a közbiztonságra. A városi tiszttartó éjjel az urasági hajdukkal őriztette a vásárosokat, nehogy valami kárt szenvedjenek (Valentényi i. m. 27.).
Kaposváron kívül, 1848-ig, még a következő helységek nyertek vásárszabadalmakat: Ádánd (1812), Babocsa (1742), Barcs (1797), Berki (1793), Berzencze (1758 és 1811), Böhönye (1794), Bükkösd (1772), Büssü (1810), Csokonya (Erdőcsokonya) 1758, Csököly (1817), Csurgó (1784 és 1791), Felsősegesd (1811), Gálosfa (1804), Hetes (1847), Igal (1769), Iharosberény (1800), Istvándi (1778), Karád (1817), Kéthely (1715 és 1843), Kutas (1805), Lölle (1848 jan. 7.), Marczali (1772 és 1820), Mernye (1818), Mike (1831), Mosgó (1817), Nágocs (1788 és 1792), 559Nagyatád (1774 és 1778), Nagysziget (1820), Nemesdéd (1846), Nemesvid (1827), Sárd (1754 és 1801), Szőllősgyörök (1788), Szulok (1811), Tab (1847), Toponár (1784), Zala (1841) (Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke).
