A boszniai okkupáczió.
A boszniai okkupáczió.
A török szimpátiák már 1877-ben, az orosz beavatkozás előtt, még a szerb-török háború idején, megnyilvánultak. Az 1877 február 5-iki megyegyűlés már ekkor elhatározta, hogy feliratban kérik a kormányt, irányozza a monarchia külpolitikáját a magyar nemzet érdekeinek megfelelőleg, Törökország integritásának teljes épségben tartására. A törökök iránti lelkesedés még inkább fellángolt az orosz-török háború idején. E mozgalomból Somogy vármegye is kivette a részét. Ugyanis nagy izgalmat keltett az országgyűlésen Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának a felirata, melyben Somogy, Szalay Károly indítványára, ismét követelte, hogy Törökország területi épsége fennmaradjon, egyidejűleg tiltakozva Bosznia és Herczegovina megszállása ellen.
Az események, e viták közben, gyorsan követték egymást. 1878 nyarán, július végén, már a seregünk is megindult Bosznia okkupálására, mikor is a vármegye konfliktusba keveredett a kormánynyal. Augusztus 9-én reggel ugyanis Csépára alispán a honvédelmi minisztertől távirati rendeletet kapott, hogy a vármegyéből ötszáz kétlovas előfogatnak, akár önkéntes vállalkozás, akár hivatalos kirendelés útján való előállításáról gondoskodjék. A miniszteri rendelet meghagyja azt is, hogy az előfogatok aug. 12-én Száva-Bród városban legyenek s ott a katonai parancsnokságnál jelentkezzenek; minden kocsis, a két lóval együtt, teljes ellátásban részesül s fuvarbérül naponként két forintot kap. A honvédelmi miniszter később még 200 újabb fogat kirendelését kérte aug. 14-re, Bródba. Az alispán ez utasítasaira a szolgabírák rövidesen visszajelentették, hogy önkéntes vállalkozó nem akadt, a miről az alispán rögtön jelentést küldött a minisztériumnak. Újabb rendelet érkezett, a mely az előfogatoknak minden erélylyel való okvetetlen 570biztosítását és kiállítását meghagyta és hangsúlyozta, hogy az intézkedés természete és sürgőssége rendkívüli s az alispánt személyesen teszi felelőssé a rendelet végrehajtásáért. Viszont igéri a miniszter, hogy mindent elkövet, hogy a fuvarosok minél hamarább felváltassanak. Egyidejűleg a belügyminiszter is megsürgette a rendelet végrehajtását. Csépán alispán, tekintettel arra is, hogy a nagyrészt honfiakból álló csapatok érdekeinek veszélyeztetéséről s az élelem szállításának biztosításáról volt szó, a szolgabírákat az előfogatok sürgős kiállítására utasította, mire azok, a kiket csak tudtak, összeszedtek s útnak indítottak. A kormánytól kiutalt 3000 frt-ból előleget is adtak a fuvarosoknak, az alispán pedig a vármegyei főcsendbiztost is leküldte Bródba, a fuvarosok érdekeinek megvédelmezésére; majd az augusztus 16-ára összehívott rendkívüli vármegyegyűlésen beszámolt az egész ügyről, midőn is két indítványt terjesztettek elő. Az enyhébb indítvány a Makfalvay Gézáé volt, mely szerint a vármegye tiltakozik a háború s annak kifolyása, e törvénytelen rendelet ellen, jövőben megtagadja ily rendeletek foganatosítását s eltiltja az alispánt is az ilyenek végrehajtásától. A másik a Szalay Károly indítványa, mindezeken felül még a már Bródban levő kocsiknak is azonnali hazabocsátását követelte a kormánytól. A közgyűlés a Makfalvay Géza indítványát fogadta el 20 szótöbbséggel és az ilyen értelemben szerkesztett tiltakozó feliratot a kormányhoz felküldték (1878-iki jkönyv 216. szám). Néhány nap mulva megjött a válasz. A belügyminiszter, aug. 22-én kelt, 350001. sz. alatti rendeletével a vármegye feliratának, illetőleg határozatának azt a részét, a mely a tiltakozásra s az alispánnak adott utasításra vonatkozik, megsemmisíti; de ismételten megigéri, hogy a kormány törekszik az előfogatoknak minél előbbi hazabocsátására. Az újabban, szept. 16-án, tartott rendkívüli közgyűlésen még mindig kemény ellenzéki a hangulat s a megsemmisítő határozat felolvasása után sem akarnak engedni. Szalay Károly olyan tartalmú feliratot javasol az országgyűléshez küldeni, mely szerint a miniszterelnök és belügyminiszter (Tisza Kálmán), valamint a honvédelmi miniszter (Szende Béla) vád alá helyeztessenek. Jankovich főispán figyelmezteti ugyan a közgyűlést, hogy vád alá helyezési indítványt a vármegye nem tehet, csupán sérelmét közölheti felirat alakjában a képviselőházzal s tőle orvoslást kérhet, mégis elfogadják Szalay indítványát. Erre azután a kormány újabb, erélyesebb hangú rendeletben kívánta a tiltakozó határozat megsemmisítését s tudatta a vármegye közönségével, hogy a minisztertanács, az 1870. XLII. t.-cz. 54. §-a alapján, felhatalmazta Somogy vármegye főispánját, hogy a rendeletet az idézett paragrafusban előírt kivételes rendszabályok alkalmazásával hajtsa végre.
E közben az országos közvélemény mindinkább beletörődött a befejezett tényekbe; hiszen október elején már teljesen befejezettnek volt mondható az okkupáczió. A parlament 175 szóval 95 ellen mellőzte a szélsőbalpártiaknak a kormány vád alá helyezésére vonatkozó indítványát és most már Somogyvármegye is felhagyott a további ellentállással; kenyértörésre nem került a sor. Midőn a kormány rendeletét a közgyűlésen felolvasták, elfogadják Miklós István és társai javaslatát, a törvényhatóság a belügyminiszteri rendeletet az abban jelzett körülmények következtében tudomásul venni kényszerülvén, feliratában kifejtett álláspontjánál fogva sérelmei orvoslását az országgyűléstől várja. Ezzel befejezték az ügyet. Bosznia okkupálásából Somogy háziezrede, a 44.-gy. ezred is kivette részét.
