A közművelődés.
A közművelődés.
A közművelődés is nagy lépéssel haladt előre. A vármegye minden téren iparkodott a művelődést előmozdítani. Bár a közoktatás történetében bővebben esik róla szó, megemlítendő, hogy Somogy vármegye volt a fenntartója a kaposvári gimnáziumnak, s a gimnáziumi választmánynyal gondoskodott az ügyekről. Hosszú ideig Somssich Pál volt e választmány elnöke. A vármegye, a gimnázium mellett más közintézményektől sem vonta meg támogatását. A vármegye részes a Mária Valéria árvaleányok intézetének megteremtésében is, a melynek az alapját ugyan a herczeg Esterházi-uradalom bérlője, Freystädtler Antal vetette meg, de a telek adományával a vármegye is hozzájárult az intézet megvalósításához. A kaposvári közkórház is a vármegye alapítása.
571A kultúra ügyét szolgálták a vármegyének különféle adományai, alapítványai is, a melyek között több országos jellegű intézetre szóló alapítás volt. Csupán az alapítvány-jellegű adományokat említjük fel, melyek időrendben a következők: a csurgói ref. gimnázium évenkénti segélyezésére 1870-ben megszavaznak 316 frtot; a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete egyesület alaptőkéjének gyarapítására 1878-ban megszavaznak 5000 frtnyi alapítványt; 1880-ban az Országos Képzőművészeti Társulat javára 1000 frtot díjalapítvány gyanánt fizetnek be. Különös buzgósággal tárgyalják 1882-ben gróf Károlyi Gyulának, a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt-Egylete elnökének megkeresését az egyesületi alapítvány felől, 250 frtnyi alapítványt tesznek és felhívják a vármegye összes közönségét, hogy az egyletbe rendes tagul beálljanak.
A népnevelés előmozdításával a vármegye megtette minden a törvényhozástól ráutalt feladatát, így megalkotta az 1876. XXVIII. t.-cz. 8. §-a alapján a törvényhatósági népnevelési bizottságot. Természetesen az állam és a hatóságok nem oldhattak meg mindent, a társadalomra is sok feladat várt. Kitünt különösen id. gróf Somssich Imre, a ki több alapítványnyal is erősítette a vármegye két középiskoláját; azonkívül, mint képviselő, a nagyatádi és csurgói választókerületek népiskoláinak is juttatott adományokat. A vármegye jegyzőkönyvileg köszönte meg az összesen 34,000 frtra rúgó iskolai alapítványait, melyeket a gróf végrendeletében 50,000 frtra egészített ki.
A hazai ipar pártolásánál is korán állást foglal a vármegye. Az 1879. évi székesfehérvári kiállítás hatása alatt, Szalay Károly indítványára, kimondja a törvényhatóság, hogy ezentúl mindennemű szükségleteit kizárólag hazai ipartermékekből szerzi be és a társtörvényhatóságokat is hasonló irányú intézkedése felhívja; az iparosképzés érdekében pedig elhatározza, hogy az 1881-ben Budapesten felállított állami középipartanodában egy ifjat taníttat ki, a kit a tulajdon pénztárból 150 frtnyi évi segélylyel támogat.
A megye társadalmilag is szervezkedett a különféle egyesületek alapítására. A Kaposvári Nemzeti Kaszinó alapításának ideje – 1838 – összeesik Magyarország ébredésének korszakával, a Széchenyi István agitácziójával alakult pesti Nemzeti Kaszinó után tizenegy évre keletkezett s így legrégibb egyesülete a vármegyének. Kezdetben a vármegyebeli birtokososztály szolgáltatta a tagok zömét, polgárember nem volt tagja, s a nem nemesek közül csak az ú. n. honaráczior osztály tagjait vették fel. Az alkotmány helyreállítása óta, mióta Kaposvár városias fejlődésnek indult, alapszabályai megváltoztak, ma már tagjainak zöme a városi elem és a megyebeli birtokosok inkább csak kültagok. Történetét a kaszinó 70 éves fennállása alkalmából 1908-ban kiadott évkönyv örökíti meg s az alkalmi ünnepélyen Csorba Ede, az akkori elnök is ünnepi beszédben vázolta a kaszinó multját, mely 73 év után, 1911-ben végre a saját díszes helyiségébe költözött, a mi, miként a kaszinó falában elhelyezett emléktábla is hirdeti, Márffy Emil elnök és Szaplonczay Manó igazgató érdeme.
Az utolsó évtizedek kulturális eseményeinek tárgyalását későbbre halasztván, térjünk vissza a nyolczvanas évek történetéhez.
