Az egyke.
Az egyke.
A társadalmi kérdések közül a XX. század első tizedében leginkább kettő foglalkoztatta a törvényhatóságot: az egyke és a kivándorlás. Az egy-gyermekrendszer terjedésének meggátlásában a hatóság szerepe jóval kevesebb, mint a kivándorlás kérdésében. A közgyűléseken a kérdés többször szóba került ugyan, de végül abban állapodtak meg, hogy ez irányban az akcziót társadalmi úton folytatják. Az egyke ellen a vármegyében először a fiatalon elhunyt gróf Széchenyi Imre, somogyvári földbirtokos emelte fel szavát. Majd Arany Bálint, rinyaújlaki ref. tanító írt a nép számára „Pusztulunk, veszünk...” czímmel egy füzetet, a melyet a vármegye saját költségén nyomatott ki 3000 példányban s ingyen osztatott szét azokban a községekben, a hol e rendszer uralkodott. Ez még 1898-ban történt. Legújabban gróf Széchenyi Aladár lépett a mozgalom élére, a ki gyűléseket rendezett, a kérdést állandóan napirenden tartotta és az Omge szocziális bizottságában 1910-ben „Népesedés és nemzeti nagyság” czímén tartott felolvasását az alispán útján 800 példányban a vármegye tisztviselőinek, valamint a törvényhatósági bizottság tagjainak rendelkezésére bocsátotta, hogy őket a kérdés fontosságáról meggyőzze.
