Jankovich főispán jubileuma.
Jankovich főispán jubileuma.
1885 november 3-án nagy ünnepe volt a vármegyének. Ekkor jubilálták díszközgyűlésen Jankovich László főispánságának negyedszázados fordulóját. Jankovich főispánt és utódait ez alkalomból a királyi kegy grófi rangra emelte, majd a következő évben, a főispánságtól való visszavonulásakor, valóságos belső titkos tanácsossá lett. Jankovich László még a régi, nagyúri főispánok utóda volt.
572A szeretetreméltó, kiválóan tapintatos főúr ünneplésében Somogyvármegye egész közönsége pártkülönbség nélkül résztvett. Jankovich László 1816 október 11-én született Budán. Tanulmányai befejeztével, 1835-ben, jurátus, majd sárosvármegyei aljegyző lett. Azután az udvari kanczelláriánál hivataloskodott. 1839-ben Verőcze vármegye követévé választotta, 1841-ben ugyanitt alispánná választották. A kormány 1848-ban Verőcze vármegye főispánjává nevezte ki, de a mikor a vármegye lakossága Magyarország ellen fegyvert fogott, állásáról 1848 szeptemberében lemondott és a közélettől visszavonult. Csak az alkotmányos aera feltünésével, 1860-ban, szerepel ismét mint Somogy vármegye főispánja, azonban 1861-ben megint lemond, de 1865-ben ismét főispánságot vállal és 1886-ig megszakítás nélkül viseli a méltóságát. Az ünnepélyre, Körmendy Sándor szélsőbaloldali képviselő korábbi indítványából, megfesttették és leleplezték a főispán arczképét. Maár Gyula főjegyző üdvözlőbeszéde után Jankovich főispán válaszolt meghatottan, az öregkor tapasztalatával vázolva, hogy miként lett ő főispánná? Beszéde további folyamán felvetette a kérdést, szerzett-e hát érdemet főispánsága alatt és köszönetet mondott Verőcze vármegye és Somogy vármegye tisztikarának, munkatársainak s mindannyiójuk közül a leghívebb társának, Csépán Antalnak, Somogy vármegye alispánjának, s ezzel fejezte be szavait: „Mindenható Isten, éltesd a magyar királyt és boldogítsd Somogy megyét!” Ezután gróf Széchenyi Ferencz szólalt fel, kinek indítványára e szép napot, az ünnepség lefolyását s így Jankovich emlékét, jegyzőkönyvileg örökítették meg. A közgyűlés berekesztése után fényes bankettet is tartottak.
Midőn az 1886: XXI. t.-cz. elrendelte, hogy a főispán állandóan a vármegye székhelyén tartózkodjék, Jankovich főispán nem óhajtott tovább szolgálni s így őt 1886 szept. 20-án Őfelsége a saját kérelmére állásától felmentette. A legközelebbi tisztújításon követte az öreg főispán példáját az alispán, Csépán Antal is, a ki 82 éves korára és 54 éves szolgálatára hivatkozva, kijelentette, hogy többé nem pályázik az alispánságra. Csépán Antal 1807-ben született, 1832-ben ügyvédi oklevelet szerez, de mégis a vármegye szolgálatába óhajt lépni. Már akkor kitünik tehetségével, úgy hogy mindjárt babócsai szolgabírónak választják (1835 okt. 28.), nem pedig esküdtnek vagy aljegyzőnek. A következő tisztújítás alkalmával ismét szolgabíróvá választják, később táblabíró lett és 1846-ban a liberális párt jelöltjeként mérkőzik a konzervativek jelöltjével, győz és babócsai főbíróvá választják meg. 1849-ben visszavonul és csak az abszolutizmus megszüntével, 1861-ben, vállal ismét hivatalt. Másodalispán lesz. 1865-ben teszi meg Jankovich László első alispánná, a mely állásában az 1867-iki tisztújítás is megerősíti s ettől kezdve 22 évig viseli ezt a hivatalt. 50 éves szolgálata alkalmából Jankovich főispán neki „a mindig törhetetlen hűséggel és buzgósággal tett szolgálataiért a vármegye közönsége nevében hálát mond”. Mikor pedig a közszolgálattól megválik, Tallián Pál törvényhatósági bizottsági tagnak, mint a távozó kartársának s így hazafias tettei és férfias jelleme ismerőjének indítványára, Csépán Antalnak 54 éves szolgálati érdemeiért jegyzökönyvi köszönetet szavaznak; továbbá grófi Jankovich László indítványára arczképét is megfestetik s a vármegyeházán elhelyezik. A kép leleplezési ünnepélyén Maár Gyula főjegyző méltatja érdemeit.
