Kapotsfy Jenő főispán.
Kapotsfy Jenő főispán.
Az új kormány hamarosan kinevezte a vármegyékbe a főispánokat, Somogyba Kapotsfy Jenőt, ki a vármegye közéletének az 1904–05. években jelentős szerepvivője volt. A május 7-iki közgyűlésen iktatták be, eskütétele után az új főispán elmondta programmbeszédét, majd az üdvözlések következtek. A tisztviselők nevében Sárközy Béla alispán köszöntötte, a ki, hosszú idő után, most először jelent meg a közgyűlésen. A törvényhatósági bizottság részéről Szabó Kálmán üdvözölte a főispánt, végül a függetlenségi és 48-as párt nevében gróf Széchenyi Aladár tartott üdvözlőbeszédet. Másnap folytatták a közgyűlést s itt különféle indítványok kapcsán még egyszer szóba kerültek a közelmult eseményei.
Gaal Gaszton nyujtotta be az egyik inditványt s javasolta, hogy a törvényhatósági bizottság kilencz tisztviselőnek, úgymint Kacskovics Lajos, Svastits Nándor dr., Lehner Vilmos főszolgabíráknak, Kapotsfy Béla árv. ülnöknek, Pete Lajos, Kovács-Sebestény Gyula dr. aljegyzőknek, Bárány Sándor és Perczel Győző dr. szolgabíráknak, Kapotsfy Aurél árvaszéki jegyzőnek, a nemzeti küzdelem alatt tanusított hazafias maguktartásáért, elismerését fejezze ki s nevüket jegyzőkönyvileg megörökítse. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta.
A másik indítvány hosszas vitára nyujtott alkalmat. Gróf Széchenyi Aladár ugyanis Gabsovics Károly főjegyző és Krieger Ödön első aljegyző ellen, az 1886. XXIII. t.-cz. 1. §-a alapján „hűtlenség” czímén, felfüggesztés mellett fegyelmi eljárás elrendelését kérte. Gabsovics Károly napirend előtt szót kért s önérzetesen hivatkozott 35 évi kifogástalan működésére, valamint arra, hogy a „nemzeti ellentállás” folyamata alatt is minden lépése jóhiszeműleg történt, hogy a tisztikar túlnyomó többségének megállapodásához képest járt el s a vármegye határozott tilalmát soha át nem lépte. Végül, visszautasítva a vádakat, igazságot kért! Majd Krieger Ödön nyilatkozata után gróf Széchenyi Aladár indítványának Kriegerre vonatkozó részét visszavonta, csupán a Gabsovicsra vonatkozó részt tartotta fenn. Az efölött keletkezett vitában Makfalvay Géza, Máté Lajos ref. lelkész és Berzsenyi Gerő dr. azon a nézeten voltak, hogy az indítványt a napirendről le kell venni, míg Gaal Gaszton, Bók Z. Lajos dr., Rusa Ernő dr. pártolták az indítványt. Végül Csorba Ede kir. tanácsos, a törvény értelmében, az indítvány felől titkos szavazást kért. A szavazásban a község-elüljárósági tagok részt nem vettek. A leadott 148 szavazatból 113 nemmel szólt és csak 35 igennel, tehát Széchenyi Aladár indítványát elvetették 78 szótöbbséggel (1906. jkv. 146. sz.).
Ugyane gyűlésen határozzák el, hogy Tallián Gyula volt főispán érdemeit jegyzőkönyvben megörökítsék (1906. jk. 142. szám).
