Katonabeszállásolás: kaszárnyaépítés.
Katonabeszállásolás: kaszárnyaépítés.
Sokat foglalkoztatja a vármegyét a katonaság, illetőleg annak beszállásolása, elhelyezése. 1860 óta állandóan a vármegyében, Kaposvárott, volt elhelyezve a 44. gyalogezred két százada, ezenkívül lovasság is táborozott (3 század) Marczaliban és Kéthelyen s sokszor más falvakban. A honvédség felállítása óta Szigetvárott, később Kaposvárott két zászlóalj honvéd is tartózkodott, ámde kezdetben kaszárnya sehol sem volt s egész éven át az egyes házaknál voltak beszállásolva a katonák. Érdekes az 1868-iki jegyzőköny (66. szám), melyben a vármegye, a lakosok kérelmére, a honvédelmi miniszterhez fordul orvoslásért. Kifejtik, hogy a lakosokra roppant terhes és igazságtalan ez az állapot; mert naponként egy krajczár hálópénzért kénytelenek szállást, ágyiruhát adni, sőt a húst a katona számára saját fájuknál megfőzni (hozzá zöldséget, sót adni és még gyertyát is). A lovak számára napi egy krajczárért engedik át az istállót és még a világítást is. Tetőzi az igazságtalanságot és nem egyeztethető össze az 1848. VIII. t.-cz.-kel, – a mely a közterheknek egyenlő és arányos viselését rendeli el, – hogy csak egyes községeket sujtanak a katonabeszállásolással, míg a többiek e teher viseléséből nem osztoznak. Ezért a vármegye már ekkor, 1868-ban, kéri a minisztert, hogy emelje fel a hálópénzeket s gyalogosért 5 kr., lovaskatonáért 10 krajczár járjon, másrészt pedig a minisztérium készítsen oly törvényjavaslatot, a mely a vármegye összlakosságára kivetendő pótadóval fedezze a szükséges beszállásolási költségeket. E felterjesztését a vármegye még többször megsürgeti, mígnem az 1879. XXXVII. t.-cz. megvalósítja azt. A vármegye ugyancsak korán, 1872-ben, foglalt állást a kaszárnyaépítés mellett is. Telket is szerez a Baross-utczában, de csak hosszabb idő multán építkezhetnek. 1885-ben írják ki az árlejtést, s az építkezést a következő évben fejezik be.
