Kossuth halála.
Kossuth halála.
Kossuth Lajosnak 1894-ben bekövetkezett haláláról következőképen emlékezik meg a jegyzőkönyv: „Leírhatatlan a veszteség, a mely a dicsőült nagy férfiú halálával a hazát és nemzetet érte; mert vele hazánknak az a történelmileg kimagasló fényes alakja dőlt ki, a ki a szabadelvű eszmék tántoríthatatlan előharczosa lévén, ama nagy férfiak egyik legnevezetesebbje volt, a kik az 1848-i törvények előkészítésével és megalkotásával lerakták alapját a jövő Magyarországnak, a mely az ő eszméik, illetve a jelzett törvények nyomán fejlesztve és fejlődve mai virágzó állapotába jutott.” Kapotsfy Jenő indítványára a márcz. 30-án tartott közgyűlésen, elhatározzák, hogy a nagy halott temetésén a vármegye küldöttségileg vesz részt és ravatalára koszorút helyez. A küldöttség tagjai voltak: Maár Gyula dr., Andorka Elek, Bakonyi Ferencz, Begedy István, Berger Samu dr., Berzsenyi Gerő dr., Bosnyák Géza, Csorba Ede, Duchon Ödön, Folly József, Gaál István, Hencz László, Hirsch Adolf, Hochreiter Kornél dr., ifj. gróf Jankovich László, Kacskovich Kálmán és Zoltán, Kacsóh Pál, Kerti Ferencz; Kis József, Kovács-Sebestény Gyula, Körmendy Sándor, Krizsanich József dr., Kunfi Adolf, Lehner Sándor, Leposits Ignácz, Molnár Ferencz, ifj. Mozsonyi Sándor, Pataky Andor, Piszár Antal dr., Politzer Géza, Rimanóczy Ferencz dr., Ritzinger János dr., id. Sárközy Béla, Sárközy Imre, Somssich Andor, Slézinger József, Szabady Béla, Szigeti János dr., Szüts János, Tóth József dr., Vezár Jakab dr., Véssey Mihály.
