A gazdasági egyesület szerepe.
A gazdasági egyesület szerepe.
Közélet teljesen hiányzott. Csak az ötvenes évek derekán kezdett némi társadalmi élet kifejlődni. A vármegyei gazdasági egyesületben találkoztak mindazok, a kik nem léptek az önkényuralom szolgálatába, de a kik egyúttal távoltartották magukat a forradalmi mozgalmaktól is. Jelentőségét ecseteli Roboz István „A tükörből” czímű művében: „A gazdasági gyűlések toasztjaiban toborzottunk egyéneket s hogy a gyülekezés szemet ne szúrjon, kiállítottuk ekéinket, juhainkat, bor, búza s marháinkat s midőn együtt voltunk, szembenéztünk s a szemek, tekintet beszéltek olyan nyelven, olyan dolgokat, melyeket mindenki megértett, de egy idegen sem bírt felfogni. A delej, az egy akarat hatalmának sohasem volt nagyobb ereje, mint ez időben ...”
A vármegyei gazdasági egyesületnek a lelke, vezére Jankovics László volt, a ki 1848-ban, midőn Verőcze vármegye főispáni méltóságáról leköszönt, Szőlősgyörökben telepedett le s azóta a vármegyének szentelte munkásságát. Köréje csoportosultak: Somssich Miklós és Pál, gróf Széchenyi Gyula, gróf Zichy János, Kund Vincze, továbbá az Ányos, a Jeszenszky, a Bánffay, a báró Miske, a Boros, a Tallián, a Dőry, a Hertelendy, a Csépán, a Kracskovics, a Sárközy és a Perczel családok sarjai, a kik ott állottak az árban, tettek, buzdítottak és vígasztaltak. A kik a hazaszeretet megőrizték, a lelkesedést elaludni nem engedték, a közszellemet fenntartották a legnehezebb napokban (Roboz István i. m. 230.).
