A nádor és Jellacsics találkozása.
A nádor és Jellacsics találkozása.
E közben István főherczeg nádor, engedve az országgyűlés óhajának, Budáról Veszprémbe jött, hogy személyesen vegye át az odáig hátráló magyar sereg vezérletét. Megérkezése után átizent Faluszemesre Jellacsicshoz, hogy beszélni óhajt vele. A bán eleinte húzódozott; de mikor István főherczeg elküldte neki V. Ferdinánd megbízólevelét, Jellacsics ráállott a találkozóra, melynek szept. 21-én d. u. két órakor a „Kisfaludy” gőzhajó fedélzetén kellett volna megtörténni.
A nádor a veszprémi partokon szállott fel a gőzhajóra, mely lassan közeledett a somogyi partok felé. Jellacsics ezalatt zaszlós sátora elé rendelte a tisztikart és tábornoki díszbe öltözve, beszédet intézett hozzájuk, a melyben tudtukra adta, hogy István főkerczeggel fog találkozni.
A mint a Kisfaludy-hajó a somogyi partok felé közeledett, a bán lóra ült s tisztjeitől környezve, a Balaton partjára lovagolt. A gőzhajó azonban nem kötött ki, hanem a parttól körülbelül egy puskalövésnyire horgonyt vetett. Kevés vártatva István főherczeg egy csónakot küldött partra, hogy a bánt a hajóra szállítsa. Jellacsics azonban, attól tartva, hogy a magyarok foglyul ejthetik, nem mert a hajóra menni, hanem két szárnysegédét küldte a nádorhoz, hogy partra szálljon. A nádor erre gróf Zichy őrnagyot küldte a partra, hogy a bánt adott szavának beváltására figyelmeztesse. Jellacsics erre tisztjeihez fordult és minden szót erősen hangsúlyozva, kérdezte: Tisztjei a császári seregnek! Szabad-e elhagynom a partokat? mire a tisztikar, természetesen előleges megbeszélés szerint, kiabálni kezdett: Nem! Nem! Nem engedjük! A csónak másodízben tért vissza üresen a gőzhajóhoz és a találkozás meghiusult. István főherczeg sértődötten tért vissza Veszprémbe, hol másnap, szept. 22-én, a vezérletet átadván Moga János tábornoknak, Budára ment, honnan a következő éjjel kocsin Bécsbe távozott s ezzel végleg elhagyta Magyarországot.
A mint a nádor hajója elhagyta a somogyi partokat, Jellacsacs megtette az előkészületeket a főváros felé való továbbvonulásra. Szept. 23-án már Kilitinél táborozott. Innen intézte Baillet de Latour Tivadar hadügyminiszterhez azt a levelét, a melyet a magyarok elfogtak s melyben hadainak ellátására okt. 1-ig 600.000 frtot kér (Gracza György i. m. II. 176. 210–214.). Kilitiből egyenesen Székesfehérváríg nyomult, melyet szept. 26-án megszállott.
527Jellacsics, a székesfehérvár–budai országút mentén levő Sukorónál szenvedett kudarcza következtében, felhagyott a főváros megszállásának tervével és okt. hó 1-én hirtelen oldalt fordulva, meg sem állott Ausztria határáig.
Nugent táborszernagy, a ki idáig száz csatában vett részt, előbb Nagykanizsára, majd a Muraközbe húzódott. Jellacsics és Nugent hadaiból azonban nagyon sokan visszamaradtak, s rabolva, pusztítva járták be a vármegyét. De póruljártak. A Sukórónál aratott győzelem hírére ugyanis a köznép is lassanként visszanyerte bátorságát és felülkerekedett. A nemzetőrök üldözőbe vették a határőröket, hol utólérték, lefegyverezték őket, de ha kellett, az életüket sem kímélték (Gracza György i. m. II. 263.).
Az országgyűlés azonban közbocsánatban kívánta részesíteni a horvát hadifoglyokat és menekülőket. Az engesztelődés szelleme hatja át az okt. hó 5-én tartott vármegyei közgyűlést is, midőn határozatilag kimondotta, hogy a horvát ellenséges táborból elfogottakkal szemben emberséges bánásmód gyakorolandó (1844. kgysz. 813. lapsz.). Akár fegyverrel, akár annélkül kerültek fogságba, hadifoglyoknak tekintendők. A fegyvertelen fuvarosok hazájok határáig biztos őrizet alatt kísérendők, de irányukban minden kegyetlenkedés szigorú büntetés terhe alatt tiltatik. Csupán lovaik, szekereik s poggyászaik foglaltatnak le s azoknak az elárverezéséből befolyó pénzösszeg elsősorban az átvonuló horvát hadaktól okozott károk fejében a károsultak között osztandó ki.
1848 vége felé azonban a magyar hadak egymás után vereséget szenvedtek. Az osztrákok Windisch-Grätz vezérlete alatt, a győri sánczok elfoglalása után, a főváros felé visszavonuló Görgey hadai után a Vérteshegység felé nyomultak.
