Haynau bukása után.
Haynau bukása után.
Haynau bukása után némileg javult a helyzet, de azért a rémuralom tovább folytatta tobzódásait. A szabadságharczban jelentékenyebb szerepet játszó férfiak között sokan voltak, a kiknek sikerült hosszas bolyongás után kimenekülni üldözőik karjai közül. Ezek közé tartozott Mérey Móricz, a ki kezdetben nemzetőri őrnagyként szolgált, később pedig az országos rendőri hivatal rendőrtanácsosa lett s a szabadságharcz leveretéséig rendkívüli buzgalommal működött; de miután a kötél általi halálra ítélt gróf Zichy Ödön (helyesebben Jenő) ingóságainak és ékszereinek elkallódása miatt őt is felelősségre vonták, odahagyta Debreczent és külföldre menekült. A haditörvényszék őt is halálra ítélte, mivel azonban nem tudták elfogni, 1851 szept. 22-én a hóhér az ő nevét is a bitófára szögezte (Magyar Hirlap 1851. évfolyam 568. az.).
A katonai uralom 1850-ben kezdett megváltozni s helyet adott a polgári önkényuralomnak. Az év őszén a közigazgatás is új szervezetet nyert. Magyarországot öt polgári kormányzati kerületre osztották fel. Somogy vármegyét a soproni kerülethez csatolták és élére megyefőnök került.
A közigazgatás újjászervezésekor Tallián János, az eddigi cs. kir. biztos megvált állásától s helyébe Hochreiter Ambrust nevezték ki. Hochreiter hivatalos pályáját még az 1848 előtti vármegyei életben kezdte meg. 1848 jún. havában, midőn Sárközy Albert főispánná való kinevezésével az első alispáni tisztségre Mérey Józsefet választották meg, a másodalispáni tisztséget foglalta el, melyet Czindery László alatt is megtartott. Az önkényuralom benne szorgalmas, kötelességtudó hivatalnokot nyert, a ki, ha az egykorú forrásoknak hihetünk, mindamellett, hogy az önkény szolgálatába szegődött, általános tiszteletnek örvendett (Bergel József i. m. 33–34.).
