Jellacsics hadai Somogyban.
Jellacsics hadai Somogyban.
Jellacsics már szeptember első napjaiban készen állott, hogy Magyarországba betörjön s miután szept. 10-én Varasdról három kiáltványt bocsátott ki, megkezdte az átkelést a Dráván. Hadát három részre osztotta. Az előhad, Grammont ezredes vezetése alatt, szeptember 11-én vonult Varasdról Csáktornyára s onnan Letenye, majd Nagykanizsa felé. Maga Jellacsics szept. 11-én kelt át a Dráván s Csáktornyáról kiindulva, Perlak, Kottor, Kanizsa felé tartott. Itt egyesülvén az előhaddal, Iharosberényen át Sárd felé, majd innen a Balaton felé vonult. Ezalatt Jellacsics hadának harmadik része, szept. 11-én, Barcscsal szemben, gróf Nugent Albert vezérlete alatt átkelvén a Dráván, Kaposvár felé tartott, melyet megsarczolván, 526szintén a Balaton felé vonult, hol a mai Faluszemesnél egyesült Jellacsicsnak időközben szintén odaért derékhadával.
Mivel a magyar hadak vezére, gróf Teleki Ádám tábornok, nem akart Jellacsics hadával csatába bocsátkozni, sőt egész Keszthelyig vonult vissza, a horvát hadak akadálytalanul eljutottak a Balatonig, hol Szemesnél tábort ütöttek. A merre a horvát hadak elvonultak, mindent elpusztítottak; feltörték a pinczéket, kamrákat, noha a nép mindenütt ellátta az átvonuló katonaságot élelemmel. Maguk a tisztek is undorral fordultak el e garázdálkodásoktól. Elfogott leveleikben keserűen panaszolják, hogy csapatjaik között nem tudják a fegyelmet fenntartani (Gracza György i. m. II. 172–185. Millenn. Tört. X. 128 – Bergel József i. m. 32–33.).
Jellacsics serege a betöréskor mintegy 35–40 ezer emberből állott; számra nézve tehát jelentékeny haderő fölött rendelkezett; ennek azonban csak kis része volt rendes katona, míg a többi gyülevész nép, mely csak rabolni és gyujtogatni tudott, de az első puskalövésre megfutott volna.
Ezzel a rendetlen gyülevészhaddal könnyen fel lehetett volna venni a küzdelmet, ha lett volna, a ki az ellenállást szervezi. Ezzel azonban megkéstek.
