Katonai uralom.
Katonai uralom.
Rövid idő mulva Somogy vármegye is katonai uralom alá jutott. Burics János cs. kir. tábornok, hadával Stira felől Nagykanizsára vonulván, 1849 jan. 15-én kelt levelével értesíti a vármegyét, hogy a vármegye békés megszállására indítja seregét, egyben kijelenti, hogy a vármegye kormánya az ő hatalma alatt áll. E levelet az 1849 jan. 19-én tartott közgyűlésen olvasták fel, mire a vármegye hódoló feliratot intézett az uralkodóhoz (biz. kgy. 1. sz. 1450. 1.).
Burics tábornok egyúttal Nagyatádi Czindery Lászlót, a vármegye volt főispánját, nevezte ki királyi biztosnak, míg a vármegye érdemes főispánja, a fegyveres hatalom előtt meghajolni kénytelen és visszavonul birtokára; példáját követi a tisztikar hazafiasabb része is. Czindery pedig, az újonnan kinevezett biztos, nyomban munkához lát, hogy hatalmas pártfogóját, Burics tábornokot méltóképen fogadhassa; nyomban intézkedik, hogy a fekete-sárga lobogó a császári hadaknak Kaposvárra leendő bevonulásakor mindenütt kitűzessék.
Február 1-én, kinevezés utján, megalakítja a vármegye tisztikarát, melynek tagjai sorában a következők foglalnak helyet: Alispánok: Tallián János, Hochreiter Ambrus. Főjegyző Kacskovics Ignácz. Főszolgabírák: Csépán Antal a babocsai járásban, Svastits István az igaliban, Vörös Sándor a kaposváriban; helyette febr. 11-től Tallián Pál, Kelemen Pál a központi járásban, Stephaich Rikárd a marczaliban és Kovács Pál a szigetváriban. Főügyész Tevely Elek, a ki azonban csakhamar lemondván, helyette Vörös Sándort nevezte ki. A megyei pénztár azonban eltünt. Svastits Pál vármegyei pénztárnoknak sikerült a pénztárt elrejteni, ő maga pedig elmenekült.
Háróm hónapon át tartó katonai uralom alatt a vármegyéből száműzve volt minden, a mi a nemzeti önállóságra emlékeztetett. Mindamellett a vármegyei urak, 528a kik nem léptek az önkény szolgálatába, sűrűn összegyűltek látogatóba egyik-másik kastélyban, a hol az eseményeket megvitatták és a szigorú rendszabályok ellenére még a debreczeni országgyűléssel is fenn tudták tartani az összeköttetést.
Márczius első napjaiban, midőn Ádándon, Csapody Pál kastélyában többen összegyűltek, értesültek a febr. 26–27-én vívott kápolnai ütközetről s arról, hogy Kossuth Lajos a kápolnai csatában elesettek fölött imát mondott. Ekkor írta a társaságban jelenlevő Roboz István hírlapíró azt az imát, mely Kossuth imája néven ismeretes.
