Közigazgatás és törvénykezés a Bach-korszakban.
Közigazgatás és törvénykezés a Bach-korszakban.
Főbb vonásokban igyekeztünk vázolni a közhangulatot a vármegyében a Bach-féle kormányzat alatt; most pedig nézzünk be a hivatalos szobákba. Az 1850-ben életbeléptetett ideiglenes kormányzat alatt még nagyon sokan akadtak a régi megyei elemek között, a kik abban a reményben, hogy csak ideiglenes az alkotmányellenes állapot, hivatalt vállaltak a kormányhatalomtól. A közigazgatás szervezésével azonban ezeknek is be kellett látniok, hogy reményeik meghiusultak; így azután sokan közülük félreállottak s helyüket cseh és galicziai jövevények foglalták el. Mindamellett a magyar elemből is elegen akadtak, a kik az önkényuralom végleges berendezése alkalmával is hivatalt vállaltak. Voltak sokan, a kiket a megélhetés gondja űzött az önkény szolgálatába; de épp ezek voltak azok, a kik az önkényuralom káros hatását némileg ellensúlyozták.
A közigazgatás végleges szervezésével Somogy vármegyét a soproni helytartóság alá sorozták. A vármegye élén egy megyefőnök állott, a ki mellett a központban három megyei biztos (Comitats-Commissär), egy megyei főorvos, egy megyei titkár, két segéd (Official) és három írnok teljesített szolgálatot. Külön testület volt az egészségügyi személyzet, mely hét kerületi orvosból és ugyanannyi kerületi szülésznőből állott. A járási beosztás a következő volt: Kaposvárott politikai szolgabírói hivatalt állítottak; a kaposvári járáshoz 52 helység és 61 puszta tartozott. A többi járások élén az ú. n. vegyes szolgabírói hivatalok keletkeztek. Ezek a szolgabíróságok a közigazgatás mellett az elsőfokú igazságszolgáltatást is ellátták. Ily vegyes szolgabírói hivatalok a következők voltak a vármegye területén: 1. Igal, hozzátartozott 43 község és 47 puszta. 2. Iharosberény 39 faluval, 60 pusztával. 3. Karád 39 faluval, 37 pusztával. 4. Marczali 45 községgel és 32 pusztával. 5. Nagyatád 38 helységgel és 47 pusztával. 6. Szigetvár 62 községgel és 61 pusztával. Az egyes szolgabíróságoknál a szolgabíró mellett egy, esetleg két segédszolgabíró (Adjunct), két, néhol, mint a marczali járásban, három tollnok (Actuar) és két-három irodatiszt működött.
Az igazságszolgáltatás terén a következő hivatalok működtek: 1. cs. kir. úrbéri törvényszék Kaposvárott. 2. egy cs. kir. megyei törvényszék szintén Kaposvárott és egy cs. kir. járásbíróság Kaposvárott. Végül egy cs. kir. ügyészség a kaposvári törvényszék mellett.
Pénzügyigazgatósági tekintetben a vármegye a nagykanizsai pénzügyigazgatóság alá tartozott. Kaposvárott és Nagyatádon pénzügyi biztosok székeltek.
Hochreiter Ambrus, a közigazgatás végleges szervezése után, 1854-ben, megvált a megyefőnöki állástól, hogy a kaposvári cs. kir. törvényszéki elnökséget foglalja el. Helyébe Szalay Nikodém cs. kir. helytartósági tanácsos lépett. Kívüle, 1856-ban, a vármegyei központi igazgatásnál csak két magyart találunk: Ferenczy János és Skublics Gyula III. osztályú vármegyei biztosokat. A járási igazgatás élén azonban leginkább magyarok állottak. A kaposvári járás szolgabírája, 1856-ban, Szakátsi Csorba Ede volt, mellette Bogyay Gyula szolgált tollnoki minőségben. Az igali járási szolgabírói hivatalban szolgáltak: Gözsy Ferencz és Krismanits Lajos, az iharosberényiben Babos Péter, a karádi járás szolgabírája Szent-Királyi Kary Ignácz volt, mellette szolgáltak: Isoó Alajos és Dávodi Bakó Farkas. A marczali járásban: Farkas Benő és Kováts Farkas viseltek kisebb hivatalokat. A nagyatádi járás szolgabírája Farkas István volt. A szigetvári járás élén Országh Lajos állott. Mellette mind magyarok szolgáltak: Forintos Gergely, Zavaros Péter és Rada Antal.
A kaposvári úrbéri és a vármegyei törvényszéknél a magyar elem volt túlsúlyban. Az úrbéri törvényszék elnöke Bernáth József volt. Bírái: Alsó-Szopori Nagy Imre, a későbbi kúriai bíró és Várady Ferencz. A vármegyei törvényszéknél 536a következők működtek: Chernel Elek, Karvassy Sándor, Kovács Antal és Sohár Vincze. A cs. kir. ügyészség vezetője Galánthai Pottyondy Ferencz, helyettese Kisfaludy Sándor volt (Hof- und Staats-Handbuch 1856. évfolyam).
Tagadhatatlan, hogy a közigazgatás, a régi vármegyei önkormányzattal szemben, jelentékeny haladást mutatott, de nem tudott százados alkotmányunkba beilleszkedni és nem bírt gyökeret verni. Mindenütt bizalmatlansággal és ellenszenvvel találkozott s így uralmát csak a csendőrszuronyok segítségével tudta fenntartani. Ellenben az igazságszolgáltatás annál nagyobb rokonszenvvel találkozott mindenütt és tagjai sorában a legkiválóbb erők foglaltak helyet.
1859 elején Szalay Nikodém Baranya vármegye főnökévé neveztetvén ki, helyébe Szent-Mártoni Radó Dániel, a pápai járás szolgabírája lépett. Ő volt az utolsó megyefőnök, mert az 1860. évi okt. 20-án kibocsátott diploma, mely az 1847-iki alkotmányos állapotokat visszaállította, elsöpörte Bach uralmának támaszait, nemzetboldogító rendszerükkel egyetemben.
