Noszlopy Gáspár.
Noszlopy Gáspár.
Mikor április havában a magyar hadak a császáriak fölött egyik győzelmet a másik után aratták, Noszlopy Gáspár arra törekedett, hogy Somogy vármegyét is felszabadítsa az önkényuralom alól. A mint a császári hadak ellepték a Dunántúlt, Noszlopy Debreczenbe ment, hol Kossuth Lajosnál jelentkezett, a ki márcz. 18-án Somogy vármegye kormánybiztosává nevezte ki őt; de mivel a magyar haderő akkor még a Tiszánál állott, addig is, míg Somogyba jut, márczius 30-án rábízta az aldunai népfelkelés szervezését, a midőn pedig a szerbek Bácskában április havában teljes vereséget szenvedtek, Kossuth Lajos kormányzó rábízta Jellacsics segélyhadainak szemmeltartását.
Noszlopy, a ki Somogyból már hónapok óta távol volt, szinte égett a vágytól, hogy szülőföldjén használhasson a nemzeti ügynek; tehát addig is, míg hazajöhetett, kormánybiztosként a következő felhívással köszöntött be Somogyba: „Somogymegyei Polgártársaim! Köztetek lenni, ügyetekért fáradozni, legkedvesebb kötelességem volt s leend ezután is, eddig felfedezni kivonulásom okát, haditervemmel ellenkezett; nehogy ideiglenes távozásom előttetek balmagyarázatra szolgálhasson a rosszakaratúaknak alkalmul, mint a nép s így a nyilvánosság embere, jelenleg akarom tudtotokra adni, hogy a Duna alsó részén ellenünk harczoló Jellacsicsnak segítségére küldött, a Somogy megyén átvonuló túlnyomó erőt a Dunáni átkelésben visszatartóztassam s ezen czélt el is értem, mert őket azon figyelem által, melyet bennük hadtestemmel felébreszték, az átkelésben négy hétig akadályozván, mielőtt segítségül mehettek volna, Jellacsics keményen megveretett.
Most az ellenség száma csekély lévén, Somogy kebelébe ismét visszatérhetnék; de független magyar kormányunktól szerencsés valék új megbízást nyerni több megyékben is seregemmeli működésre s jól tudván azt, hogy egy megye tartós biztosítása a másikkal szoros kapcsolatban áll: elhatároztam seregem számát más szomszéd megyékben leendő erőfejlesztés által növelve, felszerelve, hadtestemnek tágasabb kört szerezni s hatni mindenüvé e vidéken: hol csak a zsarnok hatalom szent földünket tapodni s magyar szabadságunkat eltiprással fenyegetni merészli; biztosítlak hát titeket, polgártársaim, a haderőben izmosodván: nemsokára szülőföldem határára lépendek s nem kétlem: miként bennetek ugyanazon lelkes haza polgáraival találkozandok, kik egykor engem hatalmas erővel gyámolítva, a győzelem és dicsőség templomához vezettek Kaposvárra; kik hazafiúi lelkesedéstek által vezéreltetve, elég erősek valátok, minden katonai segély nélkül, saját hatalmatokkal a gaz ellent megriasztani s a megye határából kiűzni.” Ezután különféle intézkedéseket tesz a tisztviselői állások betöltésére s az osztrák bankjegyeknek a forgalomból való kitiltására nézve, majd ezzel végzi felhívását „Legyetek irántam bizalommal, kiben sohasem csalatkoztatok s ki minden lépését ezután is odairányzandja, hogy a hon javárai működése által bizalmatokat, szereteteteket kiérdemelhesse. Nemzetünk ügye nem bukhat, mert szent Isten, a szabadság Istene velünk van. Nemsokára látandjuk egymást, addig is Isten veletek! (Noszlopy Tivadar: Elmult Időkből. 70–73., 77.).
Noszlopy Gáspár máj. 7-én vonult be több ezer népfelkelő és nemzetőr kíséretében Kaposvárra s nyomban megkezdte működését. Mikor megérkezett, Svastits Pál vármegyei főpénztárnok jelentkezett előtte, kinek sikerült a vármegyei pénztárt a császáriak elől elrejtenie. Noszlopy nagy örömmel fogadta a főpénztárnok jelentését, mert ezzel már működése kezdetén, a további adókivetésig, a legszükségesebb kiadásokra elegendő pénzzel rendelkezett.
Noszlopynak hivatali működéséhez azonban titkárra volt szüksége. Kaposvárra érkezte után tehát Roboz Istvánt hivatta, kinek nevét ekkor már a „Kossuth Hírlapjá”-ba írt czikkei révén ismerte. Roboz azonban sejtvén, hogy Noszlopy mi czélból óhajt vele beszélni, vonakodott a kormánybiztos előtt megjelenni, mire Noszlopy egy pandúrt küldött a lakására, a ki felszólította, hogy fejvesztés terhe 529alatt jelenjen meg a kormánybiztos előtt. Roboz erre megjelent a vármegyeházán, a hol Noszlopy szállása volt, s elfogadta a felajánlott titkári állást.
