Noszlopy Gáspár kivégzése.
Noszlopy Gáspár kivégzése.
Az uralkodó 1852. évi körútját egyes ábrándozók az 1848-iki alkotmány visszaállítására akarták felhasználni. A Kecskemét környékén bujdosó Noszlopy Gáspár összeesküvést szervezett; terve állítólag az lett volna, hogy az uralkodót, mikor az Alföldre jön, elfogják s az ecsedi láp nádasai közé rejtvén, addig el nem eresztik, míg az 1848-iki alkotmányt vissza nem állítja. A csendőrség azonban neszét vette a dolognak s az összeesküvőket csakhamar összefogdosta. 1852 532nov. havában Noszlopyt is elfogták, a ki azonban bujdosása alatt arczát annyira eléktelenítette, hogy nem tudták a személyazonosságát megállapítani. A hadbíróság tehát Csorba vármegyei főorvost felrendelte Pestre, hogy az elfogottak közül jelölje meg, melyik a keresett Noszlopy Gáspár? Csorba főorvos a pesti Újépületben eléje vezetett foglyok között csakugyan felismerte Noszlopyt, a ki tehát nem kerülhette el a bitófát. A halálos ítéletet, rajta és négy társán, 1853 márcz. 3-án Pesten hajtották végre. Noszlopy mindvégig megőrizte önuralmát. Midőn a vesztőhelyre kísérték, Székács evang. lelkésznek, a ki vele ment, azt mondotta: Engem felakaszthatnak; de a szabadságot nem! Annak fája a mi vérünkből fog felnőni! (Csire István közlése. – Noszlopy Tivadar: Elmult időkből.)
Habár a Noszlopy-féle összeesküvés szálai nem terjedtek át Somogy vármegyébe, mindamellett a hatóság és a csendőrség élénk figyelemmel kísérte mindazokat, a kiknek bármi csekély részük volt a nemzeti küzdelemben.
Ki ne emlékeznék az ötvenes évekre – írja Roboz István –, midőn a forradalom után üldözőbe vették a békés lakosokat is; a magyar ember idegen volt a saját házában; láncz volt a lábon; lakat a szánkon; zsandárok hatalma végigverte a vidékéket; ma még családod szeretetével védve, hólnap már rab, vétked nélkül; imádságos könyveidet végigkuszálták egy magyar bankóért; megkötözték kezeidet egy Kossuth- vagy Klapka-képért; Bach vasvesszője ezer és ezer porkóláb kezében s kínzószerei alatt hullottak vérünk, könnyeink.
