Tisztújítás 1860-ban.
Tisztújítás 1860-ban. Mérey József alispán.
A főispán újból megnyitván a közgyűlést, az 1848-iki tisztikar jelenlevő tagjai benyujtották lemondásukat, mire a főispán megejti a tisztújítást. Első alispánná közfelkiáltással Mérey Józsefet, az 1848-iki I. alispánt választották meg, másodalispán Csépán Antal lett. Csépán Antal 1833 óta állott a vármegye szolgálatában, mely évben alszolgabíróvá választották. 1839-ben megvált állásától, mire a főispán táblabíróvá nevezte ki. 1846-ban újra a babócsai járás főszolgabírájává választották meg, mely állását 1849-ben, Czindery László királyi biztossága alatt is megtartotta. 1849 ápr. havában visszavonult, majd az ötvenes években szoros összeköttetést tartott fenn mindazokkal, a kik egy jobb jövő reményében a hazaszeretetet megőrizték és a lelkesedést elaludni nem engedték. 1861-ben ő is lemondott a másodalispáni tisztségről. 1867-ben a vármegye bizalma ismét őt ültette az első alispáni székbe s azóta, egész 1889-ben történt nyugalombavonultáig, lankadatlan buzgalommal szolgálta a vármegyét.
Az 1860 decz. 20-án megválasztott tisztikar többi tagjai a következők voltak: Főjegyző Zichy Antal, később, midőn a tabi kerület országgyűlési képviselőjévé választották, helyébe Gaal Alajos lépett. Főszolgabírók: Somssich Lőrincz (központi járás), Baán Gáspár (kaposvári járás), Bittó István, a későbbi miniszterelnök 537(szigetvári járás), utóbb, midőn a szigetvári választókerület országgyűlési képviselővé választotta, helyét Igmándy Benedekkel töltötték be, gróf Somssich Imre (babócsai járás), a kit szintén képviselővé választottak, minek következtében helyét báró Maithényi István foglalta el. Kozma Sándor, a későbbi főállamügyész, (marczali járás), a ki képviselővé választatván, helyébe Gaal Pál lépett, Fekete Lajos (igali járás), őt is képviselővé választották s így helyette Svastits József lett a főszolgabíró. Főügyész Leipczig Jónás (1860. évi közgy. jegyzők.).
A mint az alkotmányos tisztikar a működését megkezdte, mindenki feszült figyelemmel várta az országgyűlés egybehívását, mely egyedül volt hivatva az alkotmányos életet állandósítani, valamint a korona és a nemzet közötti kiegyezést megteremteni. Az 1861. évi ápr. 14-én kelt legfelsőbb kéziratot, mely az országgyűlést ápr. 2-ára Budára hívta egybe, a márcz. 12-én tartott bizottsági közgyűlésben hirdették ki.
