Kozáry Gyula.
Kozáry Gyula.
Kozáry Gyula, filozófiai író, róm. kath. lelkész és hitoktató, szül. 1864-ben Miháldon. 1884-ben a papi pályára lépett és több helyen való káplánkodás után Pécsett hitoktató és jogakadémiai hitszónok, majd 1898 óta a pécsi hadapródiskolában a vallástan és franczia nyelv tanára lett. Számos filozófiai, theológiai irodalomtörténeti és pedagógiai értekezése jelent meg a szakfolyóiratokban. Irodalmi működéseért a Szent István-Társulat s az Aquinoi Szent Tamás-Társaság taggá választották.
Önálló művei: Korunk bölcselete. Pécs, 1892. – Az átöröklés problémája. Bpest, 1894. – Korkérdések konferenczia-beszédeimből. Szeged, 1894. – La loi des trois états. Travail pour la congrés III. international. Bruxelles 1895. – Életföladat és életörömök. Pécs, 1895. – Descartes és Szt. Tamás. Bpest, 1896. – Positivizmus és katholiczizmus. U. o. 1896. – Szt. Tamás és Descartes Isten létezéséről. U. o. 1897. – Idealizmus az irodalomban. U. o. 1897. – Wundt rendszerének ismertetése és kritikája. Jutalmazott pályamunka. U. o. 1898. – Compte, Wundt und die Philosophie in der Hierarchie der Wissenlchaften. Fribourg, 1898. – A halhatatlanság és az én barátnőm. Pécs, 1898. – A Pallas Nagy Lexikonába a katholikus theológiai czikkeket írta.
