A vár birtokosai.
A vár birtokosai.
A XV. század okleveleiben elég sűrűn fordul elő a vár neve, rendszerint a birtokosok változásával kapcsolatban. Ugyanis 1403-ban Zsigmond király a hűtlen Rupolújvári (Tamás fia) Istvántól és Jánostól, kik Kis Károly fiához, Nápolyi Lászlóhoz szítottak, elvette és Szerdahelyi (György fia) Ders Mártonnak és Tamási (Henrik fia) Jánosnak adományozta s ezt az adományt 1405-ben meg is erősítette. A XV. század közepéig a vár féle a Tamásiaké volt. 1423-ban Tamási László és Henrik nevű testvére vérrokonuknak: Serkei Lorántfi Györgynek hagyományozták, a mihez Zsigmond király is hozzájárult. De 1443-ban Tamási (Vajdafi) Henrik már a Héderváriakkal (Lőrincz nádorral és fiával, Imrével), minthogy azokkal egy őstől származott, újabb örökösödési szerződést kötött, a melyet I. Ulászló király is jóváhagyott. Hédervári Lőrincz nádor ezután be is iktattatta magát a birtokokba, de Ujlaki Miklós – más birtokokkal együtt – elfoglalta tőle. Emiatt pör keletkezett, a melyben 1445-ben úgy ítéltek, hogy a Tamásiak 1423-ig szerzett valamennyi birtokát – köztük Kaposujvárat is – Serkei Lorántfi György, az utóbbival kötött szerződés után szerzett birtokait pedig a Héderváriak kapják. Azonban ennek az ítéletnek sem a Lorántfiak, sem a Héderváriak nem tudtak érvényt szerezni; sőt mikor a Héderváriakat a Tamási-féle birtokokba be akarták iktatni, annak még a Szekcsői Herczegek is ellentmondtak. Egy örökösödési szerződés alapján, a melyet a velük rokonságban álló Tamásiakkal 1405-ben kötöttek és a melyet Zsigmond király 1411-ben jóváhagyott, pört indítottak a Héderváriak ellen, a kikkel 1446-ban az országbíró előtt ki is egyeztek; de később kiderült, hogy e két oklevél hamis volt.
Közben – 1446 áprilisában – Ujlaki Miklós, a ki szintén meg akarta szerezni e birtokokat, Lorántfi Györgyöt egyezségre szólította fel, a minek eredményeképen utóbb mégis ő maradt a vár birtokosa. 1446 május 12-én Lorántfi János és Pelsőczi (Vajdafi) János, Pelsőczi (Vajdafi) Györgyöt tilalmazzák a vár elörökítésétől. Ujlaki, a ki adomány révén tartott igényt a várnak a Tamásiakat 181illető feléhez, arra 1453 szept. 14-én új adományt nyert. Innen kezdve állandóan ő és fia, Lőrincz herczeg volt a vár egyik részének tulajdonosa, míg a másik részt a Szerdahelyi Dersfiak bírták, a kikkel örökös czivakodásban éltek. 1476-ban Ujlaki Miklós bosnyák király Enyingi Török Ambrusnak adta e várban bírt részeit Ambrus élete végéig. 1498-ban Dombai Dávidé volt a vár egy része.
