Árvaleányház.
Árvaleányház.
Mária Valéria Árvaleányház. Freistädtler Antal, a Somogyban fekvő herczeg Esterházy-uradalmak azelőtti bérlője, 1870-ben, vagyontalan leánygyermekek házias neveltetésére és kiképzésére, Kaposvárott, „Mária Valéria” főherczegnő neve alatt, felállítandó intézet alapjához 10.000 frank összeget ajánlott fel a vármegyének.
Később ez összeget, az ajánlat idejétől esedékes kamatok s a vármegyétől bérelt 10 hold föld jövedelmének beszámításával, 15.000 frankra emeli.
Az alapítvány elfogadtatván, megalakult az árvaleányház bizottsága, élén a főispán feleségével: Jankovics Lászlóné, szül. Tallián Rozáliával. 1880 szeptember 29-én értesítette a belügyminiszter a főispánt, hogy Őfelsége megengedte az árvaháznak Mária Valériáról leendő elnevezését. Az árvaleányház alapjának gyarapításához adakoztak még 1875-ben Inkey Antal 100, gróf Széchenyi Dénes 1000 frt-ot és mások is kisebb-nagyobb összegeket. 1883-ban a vármegye a „Papsára”-dűlőben lévő ingatlanokat adja át bérnélküli használatra, a tulajdonjog fenntartásával. 1896-ban vármegyei árvaház-alapot teremtenek és elrendelik, hogy 6198 frt 65 kr.-t a gyámpénztárból a megyei pénztárba helyezzenek át és hogy az Első Magyar Általános Biztosító Társaságtól fizetendő évi jutalékok is az alaphoz csatoltassanak.
Az árvaleányház 1883-ban készült el és ekkor 23 árvaleányt vettek fel. Azontúl évenként, a megüresedett helyek szerint, még 1–7 árva talált itt menhelyet. 1912. év végéig összesen 104 árva nyert benne elhelyezést.
Az alapító fiának, Freistädtler Vilmosnak a halála után az árvaleányház válságos helyzetbe kerülvén, Tallián Gyula alispán felhívta az alapító örököseit, hogy az intézet fenntartásáról gondoskodjanak. Ezután – úgy a hogy – megint segélyezték.
Miután az épületek rossz karban voltak és a növendékek ismét a legsanyarúbb helyzetbe kerültek s mert az örökösök ismételt felszólításra sem reagáltak, Tallián Gyula alispán felhívta Kozma Sándor végrendeleti végrehajtót, hogy a család előtt tárja fel a helyzetet, figyelmeztetvén arra, hogy tulajdonképen ennek az alapítványnak köszönhetik nemességüket, lovagi czímüket stb. Ez hatott. 1892-ben az alispán és Kozma Sándor között egyezség történt, mely szerint Freistädtler Antal 15.000 frankos alapítványa újabb 10.000 frt-tal kiegészíttetik és hogy az épületeket teljesen helyreállítják és így adják át a vármegyének. Így került az árvaház a vármegye kezelésébe.
Az alispán felhívására Kaposvár hölgyei megalakították a „Mária Valéria-Egyesület”-et, melynek elnöknője Psik Lajosné, alelnöknő Szigeti Gyula Jánosné, titkár Plachner Sándor és gondnok Parall Gusztáv lett. Választottak még 30 női és 5 férfi-választmányi tagot is. Intézeti orvos lett Gáspár Imre dr. Az egyesület évről-évre bálokat, tea-uzsonnákat, jótékony vásárt rendez és így hozza össze a fenntartáshoz még szükséges összegeket. Psik Lajosné távozása után elnöknő lett Szigeti Gyula Jánosné, alelnökné Leposics Ignáczné.
Az árvaház ügyeinek végleges rendezése Plachner Sándor nemrég elhunyt megyei főjegyző érdeme. Az árvaleányház vagyona jelenleg az ú. n. „Szedres-kert”, az intézeti ház és melléképületei, 13 hold, 520 koronáért, bérbeadott föld, végül 73.951 korona készpénz.
