Kaposvári agg-ápolda.
232Kaposvári agg-ápolda.
Kaposvári agg-ápolda. Csorba József dr. fizikus munkája említi, hogy „már régebben is volt Kaposvárott egy betegek menhelye, Winkler gödrei plebános által alapítva s több megyei jóltevők által gyámolítva. Előbb csak ügyefogyottak, szegény öregek táplálóhelye volt ez, időmben s eszközlésemre úgy rendeztetett, hogy 10–12 beteget is ápoltatnék benne. Fájdalom, hogy az alapítólevél betű szerint történt magyarázatja miatt a legtisztább czélzat ellenére ez össze nem olvadhatott ama nagyobbal (t. i. a kórházzal) s így csak kaposvári lakosokra s mesterlegényekre korlátozva, a nagyobb közönség gyámolítását nélkülözi”.
A város irattárában őrzik a vármegyének 1800. évi május hó 20-án kelt, Kaposvár mezővároshoz intézett jegyzőkönyvének 469. számú kivonatát, a melyből megtudjuk, hogy: „Winkler Mihály a pécsi főegyház kanonokja, gödrei plebános emlékezetül adja, hogy ő Kaposvár város lakosainak, szegényeknek és minden segélyt nélkülöző betegeinek legyen hová fejeiket lehajtani, ápoldát kíván állítani és hogy ennek felállítására a földesuraságtól, herczeg Esterházy Miklóstól engedelmet nyert. Az épület felépítésére 1000 frt-ot befizetett és a herczeg pénztárába kamatra letett 2000 frt-ot, hogy az ápoldának évenként 100 frt jövedelme legyen. Kéri a megye közönségét, hogy ezen ápoldát pártfogásába venni és Őkegyelmessége kötelezvényét, valamint a csatolt alapítólevelet is levéltárba letenni és erről elteendő bizonyítványt kiadni kegyes legyen.”
Megtudjuk ez értesítésből, hogy a herczeg három holdnyi földterületet adományozott, hova udvarral és kerttel ellátott ápoldát építeni lehessen, hogy az elhagyott szegények, különösen betegségügy alkalmával, menedéket találjanak. Meg van határozva, hogy ez ápoldába egyedül mezővárosbeliek vétetnek fel folytonos ápolásra, más vidékről jöttek, minden valláskülönbség nélkül, csak arra az időre vétetnek fel, míg meggyógyulnak és mikor egészségüket visszanyerték, elbocsáttassanak. Megjelöli az alapítólevél, hogy az ápoldába minden Kaposvárott lakó uradalmi tisztnek szolgái és szolgálói, mesteremberek segédei, inasai, szolgái és szolgálói, úgy minden egyéb itteni lakos szolgái és szolgálói, ha odahaza terhül esnek, ez ápoldába felvétetnek és a többi szegényekkel együtt lehetőségig ápoltatnak, míg ismét felgyógyulnak. Meghatározza, hogy ez ápoldába élethossziglan vétessenek fel szegények és hogy csak egyedül a szegényeknek legyen teljes használatára.
Hogy az aggápoldát mikor adták át rendeltetésének, megállapítani nem lehet. Jelenleg is élő egyik gondnoka: Würth Adolf szerint, 1858-ban már ő kezelte a vagyonát, de Csorba munkájából látjuk, hogy már előbb is fennállott.
A régi épület a Fő-utcza és az Anna-utcza sarkán állott, honnan 1898-ban költözött át a Szigetvári-utczába. Az ott menedéket talált aggok száma ezidőszerint 60, a kik élelmezést is kapnak. Miután azonban mostani állapotában fenntartani nem lehet, a város képviselőtestülete elhatározta, hogy azt a cseri városrészbe telepíti ki, a hol pavillonrendszerben óhajtja megépíteni. Egyben elhatározta, hogy az aggokat élelmezésük javíthatása végett foglalkoztatni fogja (papirzacskócsinálás, vesszőkosárfonás stb.) s e czélra foglalkoztató-termeket is nyit. Az alap vagyona ezidőszerint 91.375 korona.
A Budai Krónika utolsó lapja (1473).
Melius Péter „Magiar Praedikatióc”-nak czímlapja. A felső, középső árkádból kihajló alak: Melius Péter.
Zrinyi Miklós „Szigeti veszedelem”-ének czímképe.
Az a kaposvári épület, melyet Csokonai a „Dorottya” czímű verses regényében megörökített.
Csokonai Vitéz Mihály.
(Az orsz. Képtárból.)
