Kórház-ügy.
Kórház-ügy.
Kórház-ügy. A vármegyének legelső modern kórháza a kaposvári „Somogymegyei Közkórház”. Alapítása az 1825–1848-iki időkre esik. Alapításának első hivatalos adata az 1836. évi áprilisi megyei gyűlés jegyzőkönyvében található, mely szerint kimondják, hogy a vármegye székhelyén közadakozásból kórház építtessék.
Az ügy élére Czindery László első-alispán állott, kivel a fő- és alszolgabírák versenyre keltek, hogy a vármegyében minél nagyobb összeget tudjanak összehozni a kórház czéljaira. Az építéshez ingyenes közmunkát adtak, a vármegye termében tánczvigalmakat rendeztek, a büntetéspénzeket, a kolera elleni védekezésnél megtakarított összegeket, mind a kórház czéljaira fordították. Az építés 1840-ben kezdődött. A terveket Windisch pécsi építőmester készítette. Czindery később mint főispán is állandóan pártolója volt a kórháznak s emlékét a kórház főbejárata fölött elhelyezett emléktábla méltán örökíti meg.
227Az 1846 augusztusi gyűlésen jelenti az alispán, hogy: A Kaposváron felállítani rendelt közkórháznak felügyelete alatti építése és bútorozása, a megyének minden jó és hasznos iránt mindenkor tanusított részvéte által annyira elkészült, hogy az azonnal megnyitható, és legalább 16 beteget befogadhat. A jelentést örömmel vették tudomásul és a kórházi szabályzat elkészítésére kiküldték Mérey József másodalispán elnöklete alatt: Tallián Györgyöt, Kaskovics Mihályt, Madarász Lászlót, Kapotsffy Mátyást, Paisst, Záborszky Alajost, Svastics Lajost, Csorba József főorvost és Tallián Lázár kaposvári lelkészt. A kórház megnyitását 1846 november 2-ára tűzték ki. Addig befolyt összesen 28.404 frt, melyhez adakoztak: Ocskay Pál lakócsai tiszttartó 100, Czindery László és neje 1200, Kund Dániel 100, Zicsy János Nágocsból 100, herczeg Batthyány 800, ifj. gróf Zichy Károly 1000, Gaal György 120, herczeg Batthyány 2200, gróf Batthyány Gusztáv 600, gróf Batthyány Kázmér 400, gróf Batthyány Iván 200, veszprémi püspök 1000, esztergomi főkáptalan 200, pécsi püspök 400, ájtatos rend 200, Czindery L. 200, gróf Batthyány Kázmér 1100, gróf Zichy Károly 2000, herczeg Esterházy 3000, tihanyi apátság 100, Inkey József 100, Csapody Pál 100, gróf Festetics Tassiló 100, gróf Festetics Miklós 400, pannonhalmi főapát 100, Tallián Imréné, Somogyi M. 3000, Zichy Domokos veszprémi püspök 200, szentjakabi apátság 300, Szüts István kanonok 200, báró Sina György 1200, Gaal István 100 és Tallián Lázár 100 forintot. Ezeknek a lelkes hazafiaknak köszönhetjük, hogy a kórház 19.850 frt költséggel felépült és felszerelést nyert és hogy még 9000 frt a kórház-alap javára el is volt helyezhető.
Megválasztották gondnoknak Fatér János ügyvédet és pénztárnoknak Németh Antal táblabírót. Az intézet orvosa, a főorvos felügyelete mellett, Vinkler nyugalmazott hadi főorvos lett, ki erre önként kínálkozott. A kórházi választmány tagjai lettek: Dornay István gondnok, Fatér János ügyész, Németh Antal pénztáros, Csorba József főorvos és Xantus János táblabíró.
1847 május 1-éről keltezve találjuk az első kórházi jelentést, melyből megtudjuk, hogy herczeg Esterházy Pál a kórház telkét, melyet e czélra már régebben átengedett, az úri-adózástól is felmenti azzal, hogy az uradalmi jog elismeréseül évi 30 ezüst-forintot fizessen. Ugyane jelentésből látjuk, hogy a kórház 39 beteget ápolt. 1847 augusztus hó 2-án kelt a második jelentés, mely szerint 22 beteget ápoltak, 38 krajczár napi ápolási díj mellett. 1848-ban Vágner Gábor központi és kórházi rendes orvos jelenti, hogy negyedév alatt 44 beteget ápoltak. Az 1859. évi 4564. számú rendelet következtében a 21533. számú helyhatósági intézvény nyilvánossági jelleggel ruházta fel a kórházat.
1856-tól németül vezetik a könyveket. A törzskönyvből látjuk, hogy 1856-ban 607, 1857-ben 619, 1858-ban 397, 1859-ben 470, 1860-ban 776, 1861-ben pedig 538 beteget ápoltak. 1856-ban az egész felügyeletet Szalai Nikodem cs. kir. megyefőnök vette át. 1862-ben a kórház élén Töltényi János dr. állott, ki 400 frt fizetéssel egyúttal gondnok is volt. Alorvos volt Huber Mihály seborvos 200 frt fizetéssel és segédorvos Döbirigy Ferencz szigorló orvos 100 frt fizetéssel. Az ápolási díj 45 kr. volt.
1870-ben Somssich alispán kéri a megyegyűlést, hogy mivel a sok elmebeteg a kórházat rendeltetésétől elvonja, írjanak fel a kormányhoz, hogy az elmebetegeket elmegyógyintézetbe szállítsák.
1870-ben meghalt Töltényi János és a kórház vezetését ideiglenesen Parai János dr. megyei főorvos vette át. A kórház betegforgalma 1866 és 1868-ban 1062 volt, köztük 445 katona. Az ápolási napok száma 1870-ben már 16.572.
1870-ben Szigeti Gyula János lett a főorvos, kinek vezetése alatt a kórház új korszaka kezdődött. Lakása a kórházban volt, de a kórház túlzsúfoltsága következtében, a vármegye, a kórházzal szemben, 1876-ban, külön lakást építtetett 8653 frt-ért, mely összeg egy tárgysorsjáték útján folyt be. Ezáltal a kórház 36 ágygyal gyarapodott. Gondnok lett 1873-ban Würth Adolf. 1879-ben 6000 frt-ért a kórház mögött emeletes épületet emeltek, alul a konyha, kamara és cselédlakások, az 228emeleten pedig, az elmebetegek részére, 7 czellával. Ugyanez évben épült a halottasház is. Ekkor tehát a kórház 25 szobájában 137 ágy állott a betegek rendelkezésére.
1884-ben a zsúfoltság miatt Szigeti Gyula János dr. igazgató-főorvos előterjesztést tett a vármegyéhez, a kórház kibővítése iránt. 1886-ban megvették a szomszédos telket és erre építették a nyugati, emeletes szárnyat, mintegy 15,000 frt-ért, a mivel a kórház egy műtőteremmel és 45 ágygyal bővült. Ekkor rendszeresítették a második alorvosi állást, melyre Gáspár Imre dr.-t nevezték ki. 1890-ben szervezték a harmadik alorvosi állást, melyet Schaeffer Károly dr. speczialista szemorvos foglalt el.
1887-ben a kórházigazgató előterjesztésére a vármegye Csépán Antal alispánnak, a kórházi választmány elnökének, elévülhetetlen érdemeit márványtáblán örökítette meg és az emléktáblát 1887 deczember 29-én leplezték le.
