Szigetvári közkórház.
Szigetvári közkórház.
Szigetvári közkórház. 1867 január havában Vermes György turbéki földbirtokos, Hölbling Ignácz, Salamon Gyula és Koharits Ferencz szigetvári urak elhatározták, hogy megvetik alapját egy Szigetváron emelendő kórháznak. Nyomban le is tettek: 230Vermes György 300 frt-ot, Hölbling Ignácz 200-at, Salamon Gyula és Koharits Ferencz 100 frt-ot. A pénzt átadták Salamon Gyula gyógyszerésznek és megbízták az alap kezelésével. Azonnal megkezdték a gyűjtést is. 1894-ig a gyűjtött összeg, kamataival együtt, 25.160 frt-ra rúgott. Ekkor az alapítók közül még életben lévő Vermes György és Salamon Gyula, Szaplonczay Manó dr. tiszti főorvoshoz fordultak tanácsért és annak eredményeként 1894 szeptember 29-én felajánlották a vármegyének a rendelkezésre álló összeget a kórház építési czéljaira; a község megfelelő ingatlant ajánlott fel tartozékaival együtt s egyben elkészítették a kórház terveit is. A törvényhatósági bizottság 1894 októberben tartott közgyűlésén az ajánlatot elfogadta az estre, ha a belügyminiszter a közkórházi jelleget megadja. Ez először csak elvileg ment bele a dologba, de az építési engedélyt kiadta. Miután a terveket is megfelelően átalakították, megalakult az építőbizottság, Vermes György vezetése alatt. Építés közben azonban kitünt, hogy a rendelkezésre álló összeg nem elegendő. Ekkor két kiváló emberbarát jött segítségül: Biedermann Rudolf és neje, a kik 10.000 frt-tal és Biedermann Ottó, a ki 1000 frt-tal járultak a költségekhez. Kívülük még magánosok és járásbeli községek adakoztak kisebb-nagyobb összegeket.
Az építés megkezdése előtt megvették a szomszédos telket 1800 frt-ért. Az építést 1895. év őszén már befejezték és azt a vármegye tulajdonába vette, a belügyminiszter pedig 1896-ban a közkórházi jelleget adományozta a kórháznak.
A kórházat 42 ágyra szerelték fel és az ápolást az „Isteni megváltás”-ról nevezett apáczákra bízták. 1896 márczius 23-án nevezték ki igazgatófőorvossá Raksányi Árpád dr.-t, alorvossá Vajda Ignácz dr.-t és gondnokká Verbőczy Jánost. Már az 1896-iki csonka évben 390 beteget ápoltak itt, 9393 napon. 1897-ben 793-at, 19.389 napon, a mikor az ágyak számát nyolczczal szaporítani kellett. 1898-ban 959-et vettek fel és ápoltak 23.365 napon. A nagy betegforgalom következtében 1900 november 5-én a vármegye elhatározta, hogy a kórházat 28 ágygyal kibővíti és e czélra 50.000 korona kölcsönt vesz fel. A kibővítés czéljaira megvettek egy szomszédos telket. Az építkezés 36.551 koronába került és az új részeket 1904 márcziusban vették használatba. Az apáczák részére külön emeletes pavillon épült, a hol a kápolna is elhelyezést nyert, melyet Troll Ferencz pécsi kanonok rendeztetett be. Bevezették az artézi kút vízvezetékét is és ugyanekkor Rencz Béla (Albert) pécsi lakos, mint egykori szigetvári ember, 10.000 koronát hagyott a kórházra. Majd Ivánkovics István emlékére tett özvegye 2000 kor. alapítványt, melynek azonban csak kamatait lehet felhasználni. 1909-ben Raksányi dr. elhalt és helyére Rosenberger Alajos dr.-t nevezték ki igazgató-főorvosnak, majd 1911-ben meghalt Verbőczy János gondnok, kinek helyére Sárközy Kálmán került.
Az óriási betegforgalom a kórház újabb kibővítését teszi szükségessé, a mit a törvényhatóság úgy szándékozik 1914-ben megoldani, hogy a főépület előtti kertben, az utczai homlokzaton, egy épületet emel és abban kap lakást a főorvos, a gondnok és ebben lesznek elhelyezve az összes irodák. A főépületben így felszabaduló helyiségek kórtermekké alakíttatnak át és a kórház ismét 20 ágygyal bővül. Az ágyak száma jelenleg 120. 1900-ban 1125 beteget ápoltak, 28.347 napon, 1905-ben már 1770-et, 44.948 napon, 1910-ben 1789-et, 42.910 napon és 1912-ben 2003-at vettek fel és ápoltak 47.118 napon. A kórház megnyitása óta ápoltak összesen 34.963 beteget 584.756 napon át.
