Trachoma.
Trachoma.
A trachomáról érdekes feljegyzést találunk a vármegyei levéltárban 1823-ból, a mikor a vármegye arra kérte a helytartótanácsot, hogy az ország szemorvosát küldené le a nagyszámú vakok megvizsgálása és kezelése végett. Le is küldték Szabó János országos szemorvost, a ki Mernyén kórházat rendezett be és ott operálta a betegeket. Az iratok között fekvő kimutatás szerint 46-ot operált sikerrel, leginkább hályogosokat. A másik kimutatás szerint a vármegyében 123 vakot írt össze, kiket azután az adózás alól felmentettek. Minden egyesnél ki van tüntetve a betegség, és röviden a kezelés is, és érdekes, hogy akkor már sikeresen végzett hályog-kivonást. Hogy a 123 vak között voltak-e trachomások, azt megállapítani nem lehet, feltünő azonban a teljesen vakok nagy száma; ezek jobbágyok voltak, mert a nemesek külön vannak megemlítve. A 70-es években terelődött a figyelem a trachomára s ekkor megállapítást nyert, hogy az a Dráva sarkában, a horvátajkú lakosság között, tájkórként uralkodik. Sztára, Drávaszentmárton, Révfalu, Szentborbás, Tótújfalu, Lakócsa és Potony községekben találtak nagy számban ily szembetegeket, közöttük sok vakulási esetet; a 80-as években pedig Babócsán, Bolhón, Heresznyén és Vízváron lépett fel tájkórosan, majd Barcsra és Pálfaluba hurczolták be a muraközi munkások, Szulokba pedig a lovas-katonaság. Az évenként megejtett általános szemvizsgálatokkal megállapították, hogy a trachoma-betegek száma 700–800 között váltakozik. A tájkór megállapítása óta az összes betegeket a kör- és trachoma-orvosok kezelik és attól fogva vakulás nem fordul elő.
