Kalászosok.
306Kalászosok.
A főbb kalászosok közül az őszi búza a legkiterjedettebb, a mennyiben a talaj minősége az egész vármegyében a búzatermelésre alkalmas. A somogyi búza minőségre nézve nem tartozik Magyarország legkitünőbb búzái közé, mert nem üvegesen aczélos, tehát törésfelülete nem áttetszően érdes, hanem inkább síma és lisztes törésű; de sikértartalmának kitünő minősége, lisztjét a legfinomabb sütemények készítésére is alkalmassá teszi.
Igen elterjedt és kitünő minősége miatt híres volt az úgynevezett somogyi tarbúza, a melynek általános felkarolását – az egész Dunántúlra – és nagyban való termesztését Cserháti tanár igen ajánlotta és ez irányban nemcsak irodalmilag működött közre, hanem a magyaróvári m. kir. növénytermelési kísérleti állomás vezetőjeként, termelési kísérleteket is vezetett. A somogyi tarbúza gombabetegségekkel szemben igen ellentálló és emellett kitünő minőségű lisztet szolgáltat. Ennek ellenére a somogyi tarbúza termelése igen megcsökkent, mert a somogyi gazdák a bőven termő külföldi búzafajokat karolták fel; azonban a behozott számos idegen fajta közül még eddig egy sem bizonyult állandó jellegűnek, mert az aklimatizáczió alatt mind elveszti eredeti fajtajellegét és degenerálódik. Megemlítendő azonban, hogy jelenleg egy importált franczia búzaféleség „Gros Bleu” az eddigi tapasztalatok szerint – már 5–6 éve – jól aklimatizálódik és teljesen kielégítő eredményeket ad, a mennyiben termésmennyisége a jobb talajokon kat. holdanként 12–20 métermázsa között váltakozik; ez okból ezt a búzaféleséget nemcsak a nagyobb uradalmak, de a kisgazdák is mindjobban felkarolják. A régebben vetett honosfajta búzák közül legjobbnak bizonyult: agyagos talajú fennsíkokra, a vöröskalászos toklászos búza, középkötöttségű, szelídebb talajokra a fehérkalászos toklászos búza, a lapos, termékeny talajokra a híres somogyi tarbúza. Igen valószínű, hogy a somogyi gazdák rövidesen kiábrándulnak a nagy reklámokkal hirdetett külföldi termékeny búzafajtákból és visszatérnek a régi somogyi búza termelésére; mert az már kétségtelen, hogy megfelelő talajelőkészítés mellett, a somogyi búzából tenyészkiválasztás által nemesített búzával, kat. holdanként 10–12 métermázsa szemtermést könnyen el lehet érni.
A vetésforgóban való állásra nézve Somogy vármegyében a búzát leginkább trágyázott zabosbükköny, vöröshere, magbükköny, bíborhere, luczerna és magborsó után vetik; kevésbbé jó előveteménye a burgonya, len, trágyázott csalamádé, répa és a mák; néha azonban ez elővetemények után is jó a búzatermés. Tehát Somogy vármegyében a búzának a hüvelyesek a legjobb előveteményei. A tavaszi búza termelését az utóbbi években, midőn a búza ára felszökött, szintén felkarolták; azonban nagy teret nem tud foglalni, mert a tavaszi búzára tényleg áll az a közmondás, hogy: „tavaszi búza, ravaszbúza”. A tavaszi búza Somogy vármegyében ugyanis csak akkor sikerül, ha igen korai vetés mellett, májusban kellő nedvesség és meleg van és június végén, július elején nem lép fel a nagy forróság, mert az utóbbi esetben a tavaszi búza hőütést kap és csak silány termést szolgáltat.
Az őszi rozsot az egész vármegye területén termelik ugyan, de legkiterjedettebben a délkeleti homokosabb részeken, a hol a vetésforgóban a búza helyét foglalja el. A vármegye kötöttebb és inkább búza alá való talajain a rozs mostoha elbánásban részesül, mert leginkább árpa és zab után vetik; e kedvezőtlen termelési viszonyok ellenére a nem nagy igényű rozs itt is kielégítő termést ad. Számos termelési kísérlet történt arra nézve, hogy jobbfajta és termékenyebb rozs honosíttassék meg; de e kísérletek eredményre nem vezettek, mert a rozs nyitvatermő növény lévén, idegen megtermékenyülésre szorul; ennek következtében a gyors elfajzás el nem kerülhető s így a honos és az éghajlati, valamint a talajviszonyokhoz alkalmazkodott somogyi rozs minden más behozott rozsot magához idomít.
Az árpát a vármegyében szintén kiterjedettebb mérvben termelik. Legjobb előveteményei a kapásnövények, a melyek a talajban a nagyigényű árpa alá bő növénytápanyagokat szolgáltatnak.
Somogyvármegyében valami jó sörárpa ritkán terem; de néha – megfelelő időjárás esetén – a legjobb vidékek árpájával is felveszi a versenyt. Az árpával is számos termelési kísérlet történt arra nézve, hogy annak minősége emeltessék; de itt nem a talaj, hanem az éghajlati viszonyok az okai, hogy némely években a későn érő Oregon-árpa kitünő, más években, éppen ellenkezőleg, a korai Hanna-árpa az, mert a forróság beállta előtt már megérik s így nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is, más fajtákkal szemben, a legkielégítőbb termést szolgáltatja.
A zab termelése a kalászosok között legkevésbbé van itt elterjedve és kiterjedettebben 307leginkább a vármegye délkeleti részén, a homokosabb földeken termelik. A zabnak is legjobb előveteményei a kapásnövények; vetik azonban búza után is.
Egyéb kalászosok közül megemlítendő még a tavaszi rozs és az őszi árpa, azonban Somogy vármegyében mind a kettő igen alárendelt szerepet játszik.
