Sertés.
Sertés.
A sertéstenyésztés e vármegyében a szarvasmarhatenyésztés után a legfontosabb tenyésztési ág, igen magas színvonalon áll és a tenyészanyag a legkitünőbb minőségű. Általánosan a fehér kondorszőrű magyar mangaliczát tenyésztik és köztenyésztésre 316más fajtát nem is igen engedélyeznek. Vannak magántenyésztőknél yorkshiere- és berkshiere-tenyészetek is, de ezek nem nagy jelentőségűek. Az utóbbit nagy szaporodási képessége teszi kedveltté; de ez inkább hússertés lévén, gyors növése és kitünő takarmányértékesítő képessége mellett, zsírtermelésre inkább a magyar kondorszőrű sertést használják. A sertésállomány kitünő minőségének fenntartására az illetékes tényezők nagy gondot fordítanak és az apaállatok vizsgálatánál csak a legjobb minőségű tenyészkanokat engedélyezik, melyeknek a megszerzését a gazdasági felügyelőség messzemenő kedvezmények mellett közvetíti.
A sertéstenyésztés eme nagymérvű felkarolása mellett, az 1895. évben fellépett sertésvész óriási csapás volt a vármegye gazdaközönségére nézve. Habár a sertésvész még ma is uralkodik, azért ma már így is haszonnal űzhető a sertéstenyésztés, mert az elhullások 10–15%-nál nem igen emelkednek magasabbra.
