Ádánd.
Ádánd.
Ádánd. Siómenti magyar kisközség. Körjegyzői székhely. Házainak száma 246, lakosaié 1562, a kik róm. kath. és református vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Szalók-nemzetség családi ágának ősi birtoka. Ez ág sarja Mihály (1232–63), kinek fia Elek volt. Ennek özvegye, és fia, János, 1279-ben itteni birtokaikat eladták. 1356-ban a helységnek már hetivásártartási joga volt. 1460-ban Ugron Imre birtoka. 1536-ban Perneszi Imre és Ugron Bernát voltak a földesurai. 1572-ben, a török hódoltság alatt, az endrédi nahiébe (járás) tartozott és ekkor hét, 1582–83-ban pedig 12 adóköteles háza volt. 1665-ben Perneszi János itteni birtokait Salomvári Jánosnak, 1669-ben pedig Vizeki Tallián Gergelynek idegenítette el, 1695-ben Babócsay Ferenczné szül: Perneszi Anna Juliánna és Perneszi Zsigmond voltak itt birtokosok. 1715-ben e helységben 11 háztartást írtak össze. 1715-ben Babócsay Ferencz özvegye, 1726–1733-ban a Perneszi család, 1767-ben Tallián János alispán, 1835-ben a Csapody család, továbbá a Vizeki Tallián, Bottka és Szelestey, majd a Zeke, Terstyánszky, Horváth, Rosty családok voltak a földesurai. E birtokokat 1856–57-ben a gróf Wickenburg, majd a Tallián család és ezektől később a Bálványosi Satzger család vette meg. Jelenleg Satzger Gézának van itt nagyobb birtoka és az övé a községbeli érdekes régi kastély is, melyet még Csapody Pál építtetett. A róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. A református templom 1828-ban épült. 1812 május elsején a helység országos vásárok tartására nyert kiváltságot. A községben 1831-ben a kolera pusztított, 1910 márcz. 24-én pedig 32 háza égett le. A lakosok olvasókört és önsegélyző szövetkezetet tartanak fenn. A községtől keletre feküdt egykor Hetye falu, mely a török hódoltság alatt pusztult el. Egykori templomának romjai ma is láthatók. A hagyomány szerint a hódoltság idejében a helység lakosai a Bulato nevű völgykatlanba menekültek, hol azonban a török martalóczok legyilkolták őket. Ezen a vidéken feküdt Kisfalud is, mely az 1229–1279. években a székesfehérvári káptalan birtoka. A községhez tartozik Pösze-puszta; ennek egy része eredetileg somogyi várföld volt, melyet IV. László király 1276-ban Berencsi András mesternek adományozott. 1279-ben a Szalók-nembeli Elek özvegyének és fiának, Jánosnak, birtoka. Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. Szent János tiszteletére szentelt kőtemplomát 1343-ban említik. 1428-ban Rozgonyi Istvánné szül. Szentgyörgyi Czeczilia nyerte adományul. 1438-ban a Batthyányakat és a Fajszi Ányosokat iktatják a helység birtokába. 1506-ban Perneszi Imre birtokában találjuk. 1703-ban puszta és a Perneszi családé. 1856-ban gróf Wickenburgé. A községhez tartozik még: Csabak- (azelőtt Potolyi-), Diósvölgy-, Keresztély- (azelőtt Vaskereszti-) és Selyem-majorok és Erzsébet-puszta.
Ádánd. – A Csapody-féle kastély. Most Satzger Gézáé.
