Babócsa.
Babócsa.
Babócsa. Rinyavölgyi magyar kisközség. A körjegyzőség székhelye. Házainak száma 349, lakosaié 2852, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A Tibold-nemzetség ősi fészke, a hol e nemzetség, Szent Miklós tiszteletére, szentbenedekrendű monostort alapított, mely egyúttal temetkezőhelyéül is szolgált. Az 1231. évi osztály alkalmával a Tibold-nembeli Bodor három idősebb fia: Jakab, Kozma és Petke nyerték. Az 1348. évi oklevél említi első ízben a Szent Miklós tiszteletére szentelt benedekrendű apátságot, melyről egy 1478-ban kelt oklevél is megemlékezik és a mely az 1536. évi adólajstrom szerint is még megvolt. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék plebániáját említi, melyről különben egy 1455. évi oklevél is megemlékezik. E plebániának hagyományozta Marczali János Kisbabócsát. 1369-ben már a Babólcsai család birtoka. 1398-ban a magvaszakadt Babólcsai Miklós fia László birtokát Marczali Dénes nyerte adományul. A XV. században már városi kiváltságokat élvezett. Egy 1434-ben kelt oklevél oppidumnak mondja. 1475-től a Báthoriaknak is volt itt birtokuk. 1490-ben, midőn a Báthoriak a Meggyesaljai Mórocz családdal örökösödési szerződésre léptek, Babócsát is lekötötték. 1495-ben Babócsa vára is szerepel, melyet tartozékaival együtt a Báthoriak nyertek adományul. 1532-ben Szulejmán hadai vonultak át a helységen. 1555-ben a vár török kézre került. 1556-ban a törökök a várat felgyujtván, odahagyták. Ugyanez évben ütköztek meg Zrinyi Miklós és Nádasdy Tamás hadai Ali basa hadaival Babócsa mellett. 1562-ben a vár magyar kézben volt és Perneszi Farkas volt a kapitánya. Szigetvár eleste után (1566) a vár ismét török kézre került. Az 1568–69. évi török zsoldlajstrom szerint a várőrség 558 emberből állott. 1595-ben a török őrség Herberstein Zsigmond, Zrinyi György és Hajmásy Kristóf hadainak közeledtére, elhagyta. Herberstein és Zrinyi birtokukba vették a várat, melyet kijavíttattak, de 1598-ban Muhammed Kiája ismét visszafoglalta. 1618–19-ben a török várőrség 359 emberből állott. Az 1664. évi hadjárat alatt gróf Zrinyi Miklós, a költő, foglalta vissza a törököktől. Egy 1701–1703. években kelt összeírás szerint a helység ekkor a Szalay családé volt, de 1713-ban Rindsmaul grófné kapta III. Károly királytól 37adományul. 1715-ben 29 háztartást írtak itt össze. Ekkor már mezőváros volt. 1726–33-ban a gróf Rindsmaul család, majd 1776-ban Végh Péter, 1835-ben Végh István örökösei bírták, a kiktől id. gróf Somssich Adolf vásárolta meg 1842-ben. Jelenleg gróf Somssich Adolfnak, Bélának és Viktornak van itt nagyobb birtokuk. A községbeli kastélyok közül az egyik 1800 körül épült és ez most gróf Somssich Adolfé és Béláé. A másikat gróf Somssich Viktor építtette 1880-ban. Gróf Somssich Bélának itt több száz kötetes könyvtára van, érdekes régi bútorai, sok Vieux-Vienne porczellánja és a határbeli birtokán talált érdekes őskori leletei. A róm. kath. templom 1790-ben épült. E templom felhasználásával most gróf Somssich Béla új, nagyterjedelmű, díszes templomot építtetett. 1742 okt. 28-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1878-ban 50 háza égett le. A községben a lakosok hitelszövetkezetet, keresztény fogyasztási szövetkezetet, két temetkezési egyesületet, kaszinót, polgári olvasókört és ipartestületet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom is. Babócsa környékén feküdt Németiszeg, mely 1297-ben a Hahót-nemzetség birtoka volt. Az 1536. évi adólajstromban Babócsa szomszédságában előfordul Könyöked is, melylyel már a 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben találkozunk. A községhez tartozik még: Halastó-puszta, Lóka-puszta és Újmajor. Említésreméltó még, hogy a község alatt elfolyó Rinya, különösen itt, sok melegvízforrásban bővelkedik. Vize itt erősen vastartalmú és gyógyvíznek is rendkívül alkalmas.
Babócsa. – Gróf Somssich Béla kuriája.
