Balatonboglár.
Balatonboglár.
Balatonboglár. Balatonmenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 263, lakosaié 1567, a kik leginkább róm kath. vallásúak. Postája, távírója, vasúti és hajóállomása helyben van. A XIV. század elején már fennállott. 1325-ben Boklár alakban fordul elő, a tihanyi apátság birtokaként. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor már plebániája is volt. Egy 1358. évi határjáró levélben is a tihanyi apátság birtokaként szerepel. Az 1536. évi adólajstrom Marochay Jánost 38és özvegy Fülöp Miklósnét említi földesuraiként. A hódoltság alatt elpusztult. Az 1726–1773. években puszta és a Rendesi Bárány családé. 1773-ban Jankovics Antal özvegye és a Bárány család, és 1835-ben is a Pribéri és Vucsini Jankovics és a árány családok voltak a földesurai, ez utóbbi 1856-ig s itt van a család ág. h. ev. ágának gótikus családi sírkápolnája is. Jelenleg Gyulai Gaal Gasztonnak van itt nagyobb birtoka és kényelmes úrilaka, melyet Rendesi Bárány Pál 1836-ban építtetett. 1849-ben és 1854. évben a kolera itt sok áldozatot szedett. A lakosok takarékpénztárt, hitelszövetkezetet, ipartestületet és fürdőegyesületet tartanak fenn, de egy gőztéglagyár is van itt. A határban emelkedő Várhegyen egy római korbeli őrház nyomaira akadtak. Ez a terület különben már az őskorban is megült hely volt, a hol különféle cserépedények, vas- és bronzeszközök kerültek a felszínre, melyek nagyrészt Gaal Gaszton tulajdonában vannak, kinek a kertjében is őskori leletekre bukkantak. A községhez tartozik a látogatott fürdőtelep és Dénes-major.
Balatonboglár. – Gaal Gaston úrilaka és családi kápolnája.
