Barcs.
Barcs.
Barcs. A Dráva partján fekvő nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 708, lakosaié 6415, a kik között 4254 a magyar-, 1765 a német-, 16 a tót-, 131 az oláh-, 222 a horvát- és hat a szerbajkú. A hitfelekezetek közül a róm. katholikusok vannak legnagyobb számmal. Postája, távírója, vasúti- és hajóállomása helyben van. Barcs község Somogy vármegyében, Kaposvár után, a legnépesebb, és forgalom s kereskedelem tekintetében az első helyen áll. 1389–1417-ig a segesdi uradalomhoz tartozott. Várát 1460-ban említik első ízben, a mikor Bakonyai János és István birtoka. 1467-ben a Marczaliak bírtak itt földesúri joggal. 1472-ben az itteni 44erősséget Gáji Horváth Gergely kezén találjuk. 1480-ban, Bakonyai István magvaszakadtával, Péter erdélyi prépost, kir. titkos kanczellár és Nagylucsei Orbán kincstartó, továbbá Péter testvérei, Nagylucsei Balázs és János kapják a királytól. 1489-ben Nagylucsei Orbán egri püspöké. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. Az 1550. évi adólajstrom szerint Báthori Andrásé. Az 1565–66. évi török kincstári fejadójegyzékben 46 házzal van felvéve. 1598–99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben Szent György várának tartozékai között szerepel. 1664 telén, Zrinyi Miklós hadainak közeledtére, a törökök odahagyták a várat, mire Zrinyi a várat felégette. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója nyerte adományul I. Lipót királytól. 1715-ben 20 háztartását írták össze. 1715–1733-ban a gróf Széchenyi család lett a földesura. 1835-ben a csokonyai (Erdőcsokonya) uradalomhoz tartozott. Jelenleg gróf Széchenyi Imre örököseinek van itt nagyobb birtokuk. 1848 őszén, midőn Jellasich horvát bán hadai betörtek Magyarországba, egy csapat határőr ágyúkkal kezdte lövöldözni a helységet. Az egyik ágyúgolyó a r. kath. templom falában ma is látható. A horvátok néhány hétig táboroztak itt, míg végre a honvédcsapatok közeledtére a horvátok átfutottak a Dráván. 1857-ben nagy tűzvész pusztított a helységben. A róm. kath. templom 1814-ben épült. Barcs a Cs. Kir. Szab. Déli Vaspálya, a pécs-barcsi, a barcs-kaposvári, a somogy-szob-barcsi, a barcs-pakráczi és a Dráva-völgyi helyiérdekű vasutak csomópontja, ezenkívül a Délnémet Gőzhajózási, a Dunagőzhajózási és a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság ügynökségeinek székhelye. Számos gyára, intézete és ipartelepe közül felemlítendők a Neuschloss-féle gőzfürész r.-t., az Union-gőzmalom r.-t., a Magyar leszámítoló és pénzváltó bank tárháza, a Sertéshizlaló r.-t., Villamvilágítási Vállalat, a Barcs-drávavidéki takarékpénztár, a Magyar-Szlavon Takarékpénztár, a Barcs és Vidéke néptakarékpénztár, a Barcsi Kereskedelmi r.-t., az ipartestület, a fogyasztási és értékesítő szövetkezet és a barcsi hitelszövetkezet. Jelentékeny kereskedelme mellett a társadalmi élet is élénk. Ezt szolgálják a Barcstelepi olvasó- és társaskör, az önkéntes tüzoltóegyesület, az iparoskör, a jótékony nőegylet, a gabonamunkások szövetségének barcsi fiókja, a polgári olvasókör, a két temetkezési egyesület és az ifjúsági egylet. A községi határ egy részét a Vukovár-dűlő foglalja el, hol a hagyomány szerint a hódoltság előtt Vukovár helység állott. A hódoltság alatt lakosai a közeli erdőségekbe menekültek s ott emeltek kisebb tanyákat. E tanyák közül az egyiket Pusztabarcsnak nevezték. A régi Vukovár azután a hódoltság alatt teljesen elpusztult és a hódoltság után keletkezett az erdei tanyák és Pusztabarcs lakosságából a mai Barcs, a régi Dráva-parton elterülő síkságon. Az 1536. évi adólajstromban e tájon szerepel még Barcsi-Szent-Mihály helység is, mely valószínűleg azonos azzal a Szent-Mihálylyal, melylyel az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is találkozunk. A községhez tartozik: Nagyerdő-puszta, Sáncz-puszta, Kertész-tanya, Szilonics-puszta és Viktor-puszta. Barcsot a szomszédos Horvát-Szlavonországgal, a Dráván át egy közúti vashíd és egy vasúti vashíd köti össze.
Az Unio gőzmalom. A Drávahíd. Barcs. A fűrészgyár. A Drávapart. Részlet a dohánybeváltóból.
