Basal.
Basal.
Basal. Szigetvártól éjszakra fekvő magyar kisközség. Házainak száma 49, lakosaié 221, a kik ref. vallásúak. Postája Somogyapáti, távírója és vasúti állomása Szigetvár. A Győr-nemzetség ősi birtoka. E nemzetség sarja, Endes fia Péter, 1217-ben szerezte meg. Volt azonban benne része Endes testvére Péter leányának, Jechának is, a ki a maga részét 1231 előtt sógorának, Monoszlai Makár fiának, adta el. A Győr-nemzetség a tatárjárás utáni korszakban elveszítette itteni birtokait, a melyek a Rátót-nemzetség kezeire kerültek; de Endes fia Péter utóda, Ábrány fia Szenterzsébeti László, 1302-ben unokaöcscsével, György fia Szehénnel, visszaperelte a Rátót-nemzetség pásztohi ágától. 1350-ben Ábrány fia László utóda Szenterzsébeti Pál fia János volt itt birtokos. 1360-ban, 1448-ban és 1453-ban Pata város tartozékai között találjuk. 1455-ben Marczali János a toldii pálosoknak hagyományozta, 1464-ben azonban ismét a patai uradalom tartozékai között találjuk. Az 1556. évi hadjárat folyamán Ali basa, a babócsai harczok lezajlása után, a község melletti hársfaerdőben tábort ütött, majd innen támadt Szigetvár ellen, de azután a vár ostromát abbahagyván, elvonult. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint a székesfehérvári custosság és Kubinyi László, 1692-ben pedig Grabarics Péter volt a földesura. 1715-ben 9 háztartását írták össze és ekkor Akai Istváné volt. Az 1773–1776. években Kubinyi Sándor bírta. E család tagjai közül Kubinyi Albert 1860-ig volt itt birtokos. A helybeli református templom 1858-ban épült.
