Bőszénfa.
Bőszénfa.
Bőszénfa. A szigetvár–kaposvári vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 123, lakosaié 995, a kik vegyesen magyarok és németajkúak és leginkább róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Gálosfa, vasúti állomása helyben van. Egyike azoknak a falvaknak, a melyeket még Szent István király adományozott a szentmártoni apátságnak. Az Albeus mester esztergomi kanonoktól 1237–1240. években készített összeírásban Bozais alakban fordul elő. A tatárjárás előtti korszakban az apátság kanászai lakták. Középkori neve Bajszinfalva volt. 1425-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton, a zselicz-szentjakabi apátsággal szemben, jogot tartanak e helységre. Az 1570. évi török kincstári adólajstromban 10 házzal szerepel. 1626–27-ben Imrefy Farkasé. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Imrefy Farkasné szerepel földesuraként. 1715-ben 6 háztartását írták össze. Az 1703–1715. évi összeírások szerint már Festetics Pálé és e családé maradt mindvégig. A községbeli úrilakot a gróf Festetics család építtette. A régi róm. kath. templom 1777-ben épült, de helyére gróf Festetics Pál 1902-ben új templomot emeltetett. A községhez tartoznak: Kisbőszénfa- és Szenttamás-puszták és Rókamalom-major. Szenttamás a középkorban jelentékeny falu volt. 1425-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton tartanak hozzá jogot. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. 1626-ban Imrefy Farkas, 1660-ban Imrefy Farkasné jószága. 1733-ban már puszta és Festetics Kristófé.
