Edde.
Edde.
Edde. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 79, lakosaié 679, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája Osztopán, távírója és vasúti állomása Somogyjád. Már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben előfordul. 1408-ban Zsigmond király Mesztegnyei Szerecseny Mihály itteni birtokait Gordovai 60Fancs Lászlónak adományozta. 1424-ben Fancs László fiai megosztoztak itteni birtokaikon. 1425-ben Anthimus fia János alnádor fiaié: Tapsonyi Miklósé és Jánosé. 1445-ben Tapsonyi Miklós itteni birtokait Perneszi Pál veszi meg. 1464-ben Battyáni Alapi András bírta egy részét zálogban. 1465-ben a Nagyszakácsira vonatkozó határjáró levélben szerepel. 1468-ban, a vele szomszédos Gyümölcsénynyel együtt, a Szigethi Anthimiaké és ekkor Gyümölcsény-Edde alakban fordul elő. 1512-ben Osztopáni Miklós, Pál és István nyerték adományul. Az 1536. évi adólajstromban 3 Edde nevű helységet találunk. Gyümölcsényedde a pannonhalmi apátság, továbbá Messer Miklós, Bornemisza János, Zalay Pál és Benedek, Nagy Mátyás és Szentpétery Miklós birtoka. Edde helységben Sulyok Balázs, Bornemisza János, Zalay Pál és Nagy Máté, Mesztegnyő-Edde helységben pedig Bodó Ferencz gyermekei és Horváth János özvegye voltak a földesurak. 1550-ben Felső-Edde Bornemisza Mihályé, Kis-Edde Koroknai Mátyásé volt. 1660-ban Rácz-Edde Túrós Miklósé. 1700–1702 táján Gorup Ferencz, 1703-ban felerészben Pulyai György, felerészben pedig Zankó Miklós és Boldizsár, 1710 előtt még Frankovics János, 1715-ben részben Babócsay özvegye, 1726-ban felerészben a gróf Harrach család, felerészben pedig Bátsmegyey János és Szily Márton örökösei bírták. 1733-ban már az egész helység a Hunyadyaké volt. 1776-ban Záborszky László, Wlassics Gyula özvegye, Rosty Terézia, férj. Szelesteyné, és Rosty Justina voltak a helység földesurai. A XIX. század első felében a Hermann, a Bondis, a Gludovácz és a Festetics családok voltak itt birtokosok, 1886-ban pedig gróf Zichy János. Jelenleg Pallini Inkey László cs. és kir. kamarásnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli templom a reformátusoké. Idetartoznak a következő lakott helyek: Alsóbogát, Csollányos-puszta, Felsőbogát, Lászlómajor és Juhásztanya. Alsóbogát és Felsőbogát helyén feküdt a középkorban Bogát falu, mely első ízben, a Szent László királytól, a szentmártoni benedekrendi apátság részére 1083–95. években kiállított összeírólevélben fordul elő. 1229-ben Bagat alakban szerepel, a székesfehérvári káptalan birtokaként, melyet 1239-ben a káptalan a szentmártoni apátságnak engedett át. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Vugath, Bugat alakban találjuk. 1472-től a káptalan és a szentmártoni apátság birtoka. Az 1580. évi török kincstári adójegyzék a koppányi nahiébe sorozza. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint már a szigligeti vár tartozéka volt. 1726-ban a Lengyel és a Mérey családoké, 1733-ban azonban csak a Lengyel családé volt. Később a puszta két részre szakadt. Alsóbogát a Boronkay családé, majd gróf Festetics Miklósé lett, a ki itt 1830 táján kastélyt építtetett, mely jelenleg Pallini Inkey Lászlóé. Felsőbogát a Lengyel család után Vrancsics tábornok birtokába került, a ki itt kastélyt építtetett. Később báró Puteány Sándor, majd a Gludovácz és Inkey családok birtokába került. 1856-ban gróf Zichy Károlyé volt. A község határa római leletekben bővelkedik.
Edde. – Inkey László kastélya Bogát-pusztán.
