Fonó.
Fonó.
Fonó. Az igali járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 86, lakosaié 556, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Baté. A középkorban Tolna vármegyéhez tartozott. 1250-ben a királynéi szolgálmányosok lakták. Az 1536. évi adólajstrom már Somogy vármegyéhez számítja. Földesurai Lengyel Gáspár és Boldizsár voltak. Az 1542. évi adólajstromban Vásárosfonó, másként Nagyfonó nevű helységet találunk. Az 1563. évi török kincstári adó lajstrom szerint már csak 6, az 1573–74. évi defter szerint 10 és az 1580. évi szerint 13 házból állott. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatusé. Az elpusztult község az 1715. évi országos összeírásban új településként szerepel. 1726-ban gróf Nádasdy László csanádi püspöké. 1733-ban ismét a székesfehérvári custodiatusé. 1805-ben a magyarországi kegyes tanítórend nyerte I. Ferencz királytól adományul s azóta ez a rend a földesura. A róm. kath. templom 1814-ben épült. Van itt hitelszövetkezet és egy gőzmalom. A határ egy részét a „Pálháza” dűlő foglalja el. A hagyomány szerint ugyanis a régi falut alapító Fonai Márton egyik fia, Pál, itt építtetett magának házat. A régi falu állítólag a mai szőlők helyén volt és azt valami Fonai nevű letelepülő alapította volna.
