Gamás.
Gamás.
Gamás. A lengyeltóti járásban fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 350, lakosaié 2771, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Somogyvár és vasúti állomása Felsőmocsolád. E helység már Szt. István korában lakott hely volt és Gamuz alakban szerepel. Uros szentmártoni apát 1216 és 1221 után szerzett itt földeket. 1221-ben a szentmártoni apátságnak 2 szőlője, 3 berke és 1 eke földje volt itt. Albeus mester 1237–1240. évi összeírása szerint az apátságnak ekkor már 2 eke földje és 4 szőlője volt itt. 1261-ben a királyi udvarnokoknak is volt itt birtokuk. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. 1405-ben Kovásznyai Gergely itteni birtokaiba Derecskei Pált iktatják be. 681479-ben a Gellyei Török, a Gellyei Balogh és a Gellyei Porkoláb családnak voltak itt részei. Az 1419–1511. évekből egy Töttösgamás (Thythewsgamas) nevű helységről vannak okleveles adatok. Az 1701–1703. évi adólajstrom szerint Gamás-puszta Fonyó Miklósé volt. 1715-ben 9 háztartását írták össze és ekkor a kincstár volt a földesura; de 1720-ban a tiszttartók rossz bánásmódja következtében az egész lakosság Tolna vármegyébe költözött. 1726-ban Nagygamás és Kisgamás báró Maithényi Györgyé. Gamás pedig a Lengyel családé. 1776-ban Lengyel Imre, Antal és Gáspár voltak a földesurai, 1835-ben pedig Kiss Ignácz. 1856-ban a Pallini Inkey család és gróf Zichy János voltak itt birtokosok. Jelenleg Pallini Inkey Antalnak, Jankovics B. Gyulának, a magyarországi kegyes tanítórendnek, gróf Zichy Bélának és Kacskovics Zoltánnak van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom 1819-ben épült. Határában még ma is láthatók őskori templomának alapfalai és faragott kövei. A török hódoltság alatt a község határában csata volt a magyarok és a törökök között. A községi határ azon részét, a hol ez a csata lefolyt, a nép Vérgamásnak nevezi. A török világ a magyarokat kiirtotta és helyükbe, mint a Historia Domus mondja, sokaczok telepedtek, kiknek az utódai azonban megmagyarosodtak. 1848 őszén is volt itt egy kisebb összeütközés a szerb határőrök és a magyarok között, mely az utóbbiak győzelmével végződött. 1855 nyarán kolerajárvány lépett fel a helységben, mely júl. 15-től okt. 29-ig 164 embert ragadott el. A község határában gyakran találnak római és Árpád-korabeli pénzeket és fegyvereket, az utóbbiakat főleg a török hódoltság korából. A községhez tartoznak a következő lakott helyek: Vitya-, Vadé-, Tuskos-, Kölesd-, Jazvina-, Gárdony- és Ida-puszták, Elemér-, Mélykút- és Derhalinai-major. – Gárdony-puszta 1483–90-ben a Meggyesaljai Mórocz családé volt. 1701–1703 táján Szücs Istváné és Mustos Mihályé. 1715-ben Bakó Ferenczé, 1726-ban Bakó Farkasé és Jankovics Istváné volt. – Vadé-puszta első ízben 1229-ben fordul elő Wodoy alakban és ekkor a székesfehérvári káptalané. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. 1341-ben a székesfehérvári préposté. Az 1536. évi adólajstromban Eger-Vadé alakban fordul elő, Lőrincz székesfehérvári prépost birtokaként. Az 1598–99. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan volt a helység földesura. 1726-ban puszta és gróf Nádasdy László csanádi püspöké. 1733-ban a székesfehérvári custodiatus birtoka. 1807-ben a kegyes tanítórend nyerte adományul I. Ferencz királytól és ezóta a rend birtoka. – Vitya-puszta egykor királyi várföld volt. Barcz fia Miklós nádornak 1226-ban kelt ítéletlevele szerint, Uros pannonhalmi apát a somogyi várjobbágyoktól itt földeket vásárolt. 1261-ben IV. Béla király Kozma comesnek Vicha (Vitya) egy részét és a másik Vichát, mely a királyi hírnökök földje volt, adományozta hadi érdemeiért. Volt még egy harmadik Vitya is, a királyi kovácsok földje. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint Vityán plebánia is volt. 1402-ben Kovásznyai Gergely, Vityai Gergely és Peszei János nyerték adományul. 1467-ben a Török családnak, 1479-ben a Magyary Szegedy családnak is voltak itt részei. 1435-ben Felsővitya, 1442-ben Alsóvitya helységről emlékeznek meg az oklevelek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatják be a birtokába. 1563-ban a Tahy családé lett. 1607-ben Tóthi Lengyel János elfoglalta és Lak várához csatolta. 1675-ben Jankovics István, Péter és Boldizsár pert indítottak özvegy Lengyel Zsigmondné, mint Lengyel Miklós gyámja ellen, e puszta birtokáért. Az 1678-ban kötött egyezség értelmében Nagyvitya- és Kölked-pusztákat átadták a Tahy örökösöknek, a Jankovics és a Csopaki családnak. 1701–1733-ban Vitya Jankovics Istváné volt és a családé maradt. – Gamás és Vitya között feküdt Horpács várföld, mely egykor szintén a somogyi vár tartozéka volt. 1220 táján van róla első ízben adatunk. 1261-ben Vitya szomszédjaként szerepel. Gamás falu éjszakkeleti határán, a Tetves-bükkerdő, az egykori Tetvesfalu emlékét őrzi, melyet 1585-ben Piski István tihanyi kapitány elfoglalt. Tetves 1609-ben már pusztaként említtetik. Tőle nem messze feküdt Tétes falu is, melyre, úgy látszik, a tihanyi apátok már 1389-ben jogot tartottak.
