Inke.
Inke.
Inke. Csurgói járási magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 298, lakosaié 2141, a kik közül 1153 róm. kath. 868 ref. és 100 ág. ev. vallású. Postája helyben van, távírója, Iharosberény, vasúti állomása Böhönye és Nagykanizsa. Már az Árpád-házi királyok korában megvolt. Első ízben 1278-ból van róla okleveles adatunk. Előfordul az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát már ekkor is egyházas hely volt. 1341-ben egy részét a Guth-Keled-nembeli Felső-Lendvai Miklós fia, Miklós, vette zálogba. 1406-ban és 1418-ban a Pécz-nembeli Berzenczei Lóránt fia, György, nyerte adományul. 1409-ben a szentpéteri pálosok is kaptak egyes birtokrészeket. 1471-ben Berzenczei György fia, Sandrin, egy részét Szerdahelyi Nagy Tamásnak zálogosította el. 1473-ban Berzenczei Lorántfi Márton tart Inke részeihez jogot. 1484-ben Szobi Péter fia Mihály itteni birtokait Batthyány Boldizsár kőszegi kapitánynak és Gerebeni Hermanfi Lászlónak zálogosította el. A helységhez tartozó Inke-pusztát Tolnai Bornemisza János alkincstartó nyerte adományul. 1536-ban a Berzenczei Lóránth család volt a földesura, 1550-ben Nagy Máté özvegye, 1583-ban Lóránth Mihály és Farkas, majd 1598–99-ben Lóránth Ferencz. Az 1565–66. évi török kincstári fejadólajstrom szerint 10 házból, 1571-ben pedig 8 házból állott. Előfordul az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is, több köznemescsalád birtokaként. Egy 1701–1703. években készült összeírás szerint Szegedy Pál alispán birtoka volt, 1715-ben azonban részben Inkey János légrádi kapitányé, de ekkor csak 5 háztartást írtak benne össze. 1727. évi szept. hó 12-én Mező-Szegedi Szegedy Antal, Ferencz és László nyertek reá adományt III. Károly királytól. 1733–1757-től mindvégig a Szegedyek voltak az urai. Szegedy Károly halála után (1859), a család itteni birtokai, báró Szegedy-Ensch Imrére szállottak, a ki a család régi kúriáját 1860-ban kibővíttette. Tőle fia, báró Szegedy-Ensch Károly, majd ennek testvére, Sándor, örökölte a családi birtokokkal együtt, melyeket 1912-ben herczeg Hohenlohe Keresztélynek adott el, a kastély azonban báró Szegedy-Ensch Sándor özvegyéé maradt. Van itt gazdag exotikus fegyvergyűjtemény, régi, értékes bútorok, berakott mívű szekrények a XVIII. századból, remek Alt-Wien, biscuit-szobrok, meisseni és Alt-Wien porczellánok, empire-vázák, angol és franczia metszetek, értékes szőnyegek, gazdag pénzgyűjtemény és kb. 6000 kötetes könyvtár. A határban, az ú. n. Alivár helyén, földhányás alkalmával, egy érdekes vasládát találtak, festett oldalakkal, mely most a kastélyban van. Ugyancsak a határban kő- és bronzkori leletek is 80kerültek felszínre. Az itteni református templom 1838–40. években épült. Az egyház egy úrasztali kelyhet és egy aranytányért őriz 1792-ből. Most épült itt fel az új róm. kath. templom is. Van itt kaszinó és hitelszövetkezet. A községhez a következő lakott helyek tartoznak: Csőd-puszta, Darvas-puszta, Inkelepled, Alivár (azelőtt Aligvár), Rinya-puszta, Téglaszín-tanya. Csőd-puszta 1835-ben a Szegedy családé volt. – Inkelepled helyén a középkorban Lepled falu feküdt, a melyről 1269-ben van első ízben adatunk. 1406-ban a Pécz-nembeli Berzenczei Lorántfi György nyerte adományul. 1488-ban Berzenczei Lóránth Márton tart hozzá jogot. Az 1550. évi adólajstrom szerint már teljesen el volt hagyatva. 1701–1703 táján puszta és Szegedy Pál alispán birtoka. 1726-ban Inkey Jánosé, de 1733-ban Szegedy Ferencz birtokában találjuk. Ettől kezdve Inke sorsában osztozott.
Inke. – Özv. báró Szegedy-Ensch Sándorné kastélya.
