Istvándi.
Istvándi.
Istvándi. A pécs–barcsi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 238, lakosaié 1193, a kik nagyobbrészt reformátusok. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Darány. Már az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Ekkor tehát már egyházas hely volt. 1421-ben Isthuandy alakban van említve. 1536-ban Sulyok György pécsi püspök volt a földesura. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 21, 1565–66-ban 26, 1571-ben 48 házból állott. 1598–99-ben a veszprémi püspöké volt. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Pethő László jószágaként szerepel. Az 1664. évi téli hadjárat folyamán gróf Zrinyi Miklós, a költő, 27 ezer főből álló hada, Barcs felégetése után, Szigetvár felé vonultában, itt egy éjjelre tábort ütött. 1692-ben Király Ferencz birtokában találjuk. 1715-ben 27 háztartását írták össze. 1715-ben a gróf Csáky család birtokában találjuk. 1726-ban a herczeg Esterházyaké és jelenleg is herczeg Esterházy Miklósnak vau itt nagyobb birtoka. 1778 jan. 31-én a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A református templom az ősi plebániatemplom helyén épült, 1640-ben. Az ősi kéttornyú plebániatemplomot a szigetvári basa lebonttatta és a várfalak építéséhez használta fel. A lakosok ifjúsági kört, fogyasztási és értékesítőszövetkezetet tartanak fenn, herczeg Esterházy Miklósnak pedig téglagyára, Elekes Istvánnak meg egy nyersolajmotoros malma van itt. A határbeli Törökúti-dűlőn vonult el a török hódoltság alatt a babocsai és a szigetvári várak között épített hadiút. A községhez tartozik: a Tetővári-puszta és a Csillag-csárda, mely jelenleg erdészlak.
