Karád.
Karád.
Karád. A tabi járásban fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 627, lakosaié 3798, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. A pannonhalmi apátság még 1135 táján nyert itt földeket András préposttól. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak voltak itt birtokai. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát már plebániája is volt. 1390-ben királyi birtokként a lövöldi karthauziak kapták Zsigmond királytól cserében, más megyebeli birtokokért s bírták az egész XV. századon át. Az 1536. évi adólajstromban Nagy-Karád néven fordul elő, ekkor is a lövöldi perjel volt a földesura. A hódoltság alatt egy járás (nahie) székhelye lett. Az 1563. évi török kincstári fejadódefter szerint 30, 1574-ben 40, 1580-ban 34 házból állott. Az 1573–74. évi defterben Kis-Karád nevű helységet is találunk, 6 házzal. 1583-ban a lövöldi karthauzi monostor, 1598–99-ben a veszprémi püspökség volt a földesura. A törökök itt erődítvényt emeltek, melyről 1601-ből van első ízben adatunk. Az 1628–29. évi zsoldlajstrom szerint az itteni erősség őrsége 12 musztahfizből (gyalog), 6 topcsiból (tüzér), 11 ulufedzsiből (lovas) és 17 martalószból (rácz határőr) állott. Az 1660. évi pannonhalmi tizedváltságjegyzék szerint a veszprémi püspökség volt a földesura és jelenleg is annak van itt nagyobb birtoka. A község 1817 okt. 10-én országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községbeli úrilakok közül három a veszprémi püspökség bérlőinek a lakása. A jelenlegi községházát és jegyzői lakot Kopácsy József veszprémi püspök 1825–38-ban építtette a saját használatára. A róm. kath. templom 1744-ben épült. Van a községben takarékpénztár, segélyegylet, önkéntes 89tűzoltóegyesület, kaszinó, iparos olvasókör és egy gőzmalom. A községhez tartoznak: Fehéregyháza-, Kér-, Nagy- és Kistoldi-, Ráknyi-, Kisráknyi-, Ölyvös- és Tekenyős-puszták, továbbá Borsi-, Csiszár-, Fáncsi-, Hosszú- és Kenészhegy. Fehéregyháza-puszta a középkorban falu volt, mely első ízben a III. Béla királytól a székesfehérvári János lovagok részére kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. Előfordul az 1332–37. pápai tizedjegyzékben is. 1390-ben Karádhoz tartozott. Az 1536., 1598–99. évi adólajstrom a veszprémi püspökség birtokának mondja. Az 1563. évi török kincstári adólajstrom szerint 8 házból állott. 1626-ban és 1726-ban a veszprémi püspöké. Ettől kezdve Karád sorsában osztozott. – Kér-puszta 1341-ben királyi birtok. 1390–1583-ban a lövöldi karthauziaké. Az 1583. évi adólajstromban Kery, az 1536. évi adólajstromban és az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben Királykéri néven fordul elő. 1733-ban is a veszprémi püspökség birtoka. – Nagytoldi-puszta 1229-ben Villa Told alakban fordul elő s ekkor a székesfehérvári káptalané. 1418-ban Szent Márton tiszteletére szentelt páloskolostora már fennállott. Margulit Alfréd püspöki bérlő háza a kolostor alapján és köveiből épült. Az 1536. évi adólajstromban előforduló Kistold a székesfehérvári prépost birtoka. Az 1580. évi török kincstári adólajstromba Told 12 házzal van felvéve. 1726–33-ban a veszprémi püspökségé. – Kenészhegy-puszta 1835-ben a Spissich családé volt. Ölyvös-puszta mán 1229-ben előfordul a székesfehérvári káptalan birtokaként. Albeus mester esztergomi kanonok 1237–1240-iki összeírása szerint a pannonhalmi apátságnak 5 szőlőmíves háza és egy eke földje volt itt. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is egy házas helyként szerepel. 1390-ben és az 1536. évi adólajstromban két Ölyves falu fordul elő. 1598–99-ben a veszprémi püspökségé volt. A hódoltság után, 1726-tól kezdve, ismét a veszprémi püspökség birtoka. Karád határában, az ú. n. Kovásznai-dűlőn, feküdt a középkorban Kovászna, mely az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben szintén előfordul. Az 1536. évi adóösszeírásban Koasznya alakban találjuk, Nagykarád mellett.
Karád. – A hajdani páloskolostor alapjain és köveiből épült úrilak, Nagytoldi pusztán. (Most Margalit Alfréd lakása.)
