Kiskorpád.
Kiskorpád.
Kiskorpád. A budapest–fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 94, lakosaié 475, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1324-ben fordul elő első ízben villa Kurpad alakban. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint plebániája is volt. Az 1550. évi adólajstromban Imre deák szerepel földesuraként. Az 1554. évi török kincstári adólajstrom szerint 3, 1571-ben 19 házból állott. 1726-ban és 1733-ban Pusztakorpád Sárközy Jánosé volt. 1767-ben már jobbágyfaluként szerepel az összeírásban. Ekkor Siklósy Miklós, János és András, Kultsár János, Kovács János, Sárközy József, László és egy Sárközy kisasszony voltak a földesurai. 1835-ben a Sárközy és a Siklósy, később a Tallián és a Visy családok voltak itt birtokosok. Jelenleg Makfalvay Gézának, Kapotsfy Jenő és Zoltán Józsefnek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. A református templom 1790-ben épült. Van egy áldoztató aranykelyhe, melyet Sárközy Sándor 1790-ben adományozott az egyháznak. Van itt egy gőzmalom és czement-, cserép- és czementhíd-gyár. A községhez tartozik: Kaposszéplak (azelőtt Pogácsás és Új-puszta), Makfalvay Géza főispán kastélyával, továbbá Pörös-puszta és Suheitl-puszta. A mai kiskorpádi temető táján fekhetett hajdan Szent-Iván helység, mely az 1720. évi összeírásban önálló jobbágyfaluként szerepel. A temetőt ma, is szentiváni temetőnek nevezik.
Kiskorpád. – Makfalvay Géza úrilaka, Kaposszéplak pusztán.
