Magyaratád.
Magyaratád.
Magyaratád. A siófoki vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 152, lakosaié 865, a kik róm. kath. és ref. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Répás-puszta. 1284-ig a királyné hírnökei bírták. IV. László király Főnévi Lukácsnak adományozta, de Lukács testvérei, Kozma és Benedek, 1309-ben a pécsi káptalannak adták el. Később, 1377-ben Zámbó Miklós mester óbudai várnagynak a fia vette meg. 1332–37-ben már plebániája is volt. 1399-ben Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát is említik. 1401-ben két ily nevű helységet említenek az oklevelek; az egyikben az 1415. és 1487. években az Atádi család volt birtokos. 1421-ben a nyúlszigeti apáczák kapták. 1481-ben Atádi Kéri Mátyás tart egy részéhez igényt. 1502-ben Várdali Pál és nővére, Kithányi László özvegye, bírták, a kiknek a kérésére II. Ulászló király a sümegi konventtel új határjárást tartatott, mely alkalommal Ispazi Ambrus, a nyúlszigeti apáczák nevében, az Igal helység felőli határokra nézve ellentmondott. 1550-ben Derecskey Pál volt a földesura. 1580-ban 10 házát írták össze a török adószedők. A török világban elpusztult és csak 1724-ben települt be újra. Az alapítólevél, melyet Bakacs Benedek, a földesúr fia, 1724 jún. 14-én állított ki, jelenleg is a község birtokában van. 1726-ban özvegy báró Szentgyörgyvölgyi Bakacs Lukácsné, szül. Csoknay Éva, 1733-ban báró Bakacs Benedek, 1767-ben ennek örökösei és Zobothin László voltak a földesurai. 1776-ban az egész helység az utóbbié volt. 1856-ban a báró Sina családé. Jelenleg Jeszenszky Ferenczné, szül. Kántorjánosi Mándy Thyrának és Kacskovics Lajos alispánnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli régi kúriát a Bakacs család építtette. Ez most Jeszenszky Ferencznéé. A róm. kath. templom a XIX. század közepén, a református 1845-ben 106épült. A lakosok hitelszövetkezetet és kisgazdakört tartanak fenn és Jeszenszky Ferenczné birtokán motoros malom van. A községhez tartozik: Tátom-puszta, továbbá Birkaház-major és Búvár-major. – Tátom-puszta a középkorban falu volt, mely egy 1275-ben kelt oklevélben Thathum alakban fordul elő, s ekkor a zseliczszentjakabi benedekrendű apátság népei lakták. 1388–1405 között a Zicsi családnak volt itt birtoka. 1417-ben a zseliczszentjakabi apátság és a nyúlszigeti apáczák birtoka. 1426–1452-ben csak az apátságé. Az 1726. évi összeírásban Tátony alakban fordul elő. Ekkor özvegy Bakacs Lukácsné, szül. Csoknay Éva, birtoka. Majd a gróf Batthyány, később a Tallián, utóbb a Bosnyák családé lett; ettől a báró Sina, ettől pedig herczeg Ypsylanti vette meg s most Kacskovics Lajos alispáné.
