Nagydobsza.
Nagydobsza.
Nagydobsza. A pécsi vasút mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 120, lakosaié 682, kik közül 217 róm. kath. és 465 református. Postája helyben van, távírója Gyöngyösmellék, vasúti állomása Kisdobsza. 1277-ben két ily nevű hely fordul elő a segösdi kerületben, mely királynéi birtok volt. 118Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint ekkor plebániája is volt. A református egyház anyakönyvei szerint a helységet a mohácsi vész előtti korszakban cseh husziták szállották meg. Ők építették a templomot is, melynek köveit a törökök, Szigetvár eleste után, a vár helyreállításához használták fel. Az 1566. évi török kincstári adólajstrom szerint 20, az 1571-ikiben. 38 házból állott. Az 1598–99. évi adólajstromban az egyik Dobsza földesuraként a székesfehérvári káptalan szerepel. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatusé volt. 1692-ben Kisdobszával együtt Mathasek Andrásé volt. 1715-ben 17 háztartást írtak benne össze. 1726-ban gróf Nádasdy László, 1733–1807-ig a székesfehérvári custodiatus birtoka volt. 1807-ben I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta s ezóta a rend a birtokosa. A mostani templom Nagydobszának az 1911. évben negyedízben megujított temploma, melynek éghető részei a XVIII. század elején villámcsapás következtében elégtek, de ismét felépült és 1808-ban megújították. A ref. egyház a XVI. században keletkezett, van is e századból eredő írott, énekes, úgynevezett Passios könyve, mely mű mint nyelvészeti emlék is értékes s mint ilyen, irodalmi szempontból ismertetve is volt. A községhez tartozik: Árkus-puszta (azelőtt Alsó-puszta), Felsőárkus-puszta (azelőtt Felső-puszta) és István-major.
