Ságvár.
Ságvár.
Ságvár. A Sió-csatornától délre fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 318, lakosaié 1551, kik közül 823 r. kath. és 697 ref. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Ádánd. 1431–1447 között Ság alakban fordul elő és ekkor a székesfehérvári János lovagok és a székesfehérvári őrkanonok tartanak reá igényt. 1460-ban Sagwar már Gáni Kristóf birtoka. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári káptalan volt a földesura. Az 1571–72. évi török kincstári adólajstromban 48 és 1582-ben 52 házzal szerepel. 1715-ben 2 háztartását írták össze s ekkor már a veszprémi káptalan birtokában találjuk, mely jelenleg is a legnagyobb birtokosa. Az itteni két templom közül a róm. katholikusoké 1775-ben, a reformátusoké 1816-ban épült. A község határában hajdan római castrum volt. A lakosok hitel- és állatbiztosító-szövetkezetet, polgári olvasókört és önkéntes tűzoltóegyesületet tartanak fenn. Van itt egy gőzmalom is, mely Tóth Jánosé. A határbeli ú. n. Tömlöczhegyen a hagyomány szerint a hódoltság idejében tömlöcz volt, a hol a törökök foglyaikat tartották. A községhez tartozik Gami-puszta, mely a középkorban Gám alakban fordul elő. Falu volt és Albeus mester (1237–40) szerint a királyné birtoka, de a szentmártoni apátságnak is volt itt két ekére való földje. II. Endre király 1227. évi oklevele szerint Jakab, a ki a királyné hadba járó szolgáitól származott, egy eke földet adott itt az apátságnak. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Gan alakban fordul elő és már plebániája is volt. 1726-ban már puszta és a veszprémi káptalan birtoka. – Szentlászlómonostora (azelőtt Szentlászló-puszta), hol Szent László tiszteletére szentelt monostor állott, melyről 1302. évből van adatunk. 1379-ben prépostság volt. 1455-nen még fennállott. 1436-ban Rozgonyi István nyerte adományul. 1726-ban a veszprémi káptalan birtoka volt. – Idetartoznak még: Belső-major, Kugli-major és Ságvári szőlőhegy.
