Somogyaszaló.
Somogyaszaló.
Somogyaszaló (azelőtt csak Aszaló). A kaposvár–siófoki vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 189, lakosaié 993, kik közül 317 róm. kath. és 645 református. Postája Mernye, távírója s vasúti állomása Somodor és Somogyaszaló. Első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1403-ban Azzalow, 1437-ben Azalo alakban említik az oklevelek. 1536-ban Sulyok István és Balázs, továbbá Dersffy Miklós özvegye, 1550-ben Dersffy Farkas és Lengyel Boldizsár, 1598–99-ben pedig Dersffy Ferencz voltak a földesurai. Az 1573–74. évi török kincstári adólajstrom szerint 20, az 1580-ikiban 29 házból állott. 1626–27-ben mindössze két portát írtak benne össze a magyar királyi adórovók. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben két ily nevű helység fordul elő. Az egyik a szigligeti vár tartozékai között szerepel, a másik Sárkány Miklósné jószága volt. 1715-ben 11 háztartását írták össze s ekkor gróf Esterházy Józsefé volt. 1726 óta a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. A református templom építési ideje ismeretlen. A községhez tartoznak: Antalmajor-puszta, Belső-major és Déshida-major. Az utóbbi a középkorban falu volt, melyet 1298-ban a Gyovad-nembeli Simon fia, István, nyert neje, Dáray Anna, hozományaként. 1309-ben azonban Simon fia, István, neje e birtokot elzálogosította Németújvári III. Henrik bánnak. 1332–37-ben már plebániája is volt. 1343-ban a Guth-Keled-nembeli Miklós fia, Miklós, birtokába került. 1403–1443-ban Kaposújvár tartozékai között sorolják fel. 1443-ban vámhely is volt. 1536-ban Sulyok Balázs és Dersffy Miklós özvegye voltak az urai. 1726 óta puszta és a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik.
