Somogytúr.
Somogytúr.
Somogytúr. A lengyeltóti járásban fekvő magyar kisközség. Házainak száma 184, lakosaié 1490, kik közül 863 róm. kath. és 611 református. Postája helyben van, távírója Balatonlelle és vasúti állomása Balatonboglár és Karád. 1082 táján puszta és a veszprémi káptalan birtoka. 1229-ben a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai. 1233-ban már lelkésze is volt. Plebániája az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. A XV. században számos köznemes családnak volt itt birtoka, mint a Túri (1417–1475), Szár (1440) és a Túri előnévvel szereplő Szántai (1474–95), Szente, Szentefi (1417–1495), Kakas és Kis (1440). 1495-ben városi kiváltságokkal és vásárszabadalmakkal bírt s ekkor az Osztopáni család bírta egyes részeit. 1536-ban Pekry Lajos, Esegváry Ferencz és Zewld Péter, 1564-ben Magyar Bálint volt a földesura. 1582–83-ban Kis-Túr néven fordul elő a lövöldi karthauziak birtokaként. 1660-ban a szigligeti vár tartozékai között sorolják fel. 1701–1703 táján puszta és a Bakacs családé volt. Az 1715. évi összeírás már a községek között sorolja fel s megjegyzi róla, hogy öt év óta települt. 1726-ban özvegy Bakacs Lukácsné, szül. Csoknyay Éva, és a Lengyel család birtoka. 1767-ben Lengyel Imre, Lengyel Gáspár örökösei, Bosnyák Mártonné, szül. Niczky Judit, Jankovics Antalné, szül. Fekete Juliánna, voltak a földesurai. A XIX. század első felében a Lengyel család örökösei, a báró Puteáni, a gróf Zichy, a Bosnyák, a Jankovics, a gróf Niczky családok, továbbá Bárány Pál bírták. Jelenleg Pallini Inkey Antalnak, Somogytúri Kunffy Adolfnak és Lajosnak, gróf Zichy Bélának, gróf Jankovics Tivadarnak és Kurun Józsefnek van itt nagyobb birtokuk. A községbeli kúriát a Bosnyák család építtette a XIX. század elején s ez jelenleg Kunffy Lajos dr. festőművészé, a ki itt szép műtermet is építtetett magának és évenként júniustól deczemberig itt szokott tartózkodni. Van itt egy úrilak is, mely Szalay László dr.-é. Az itteni róm. kath. templom 1747-ben, a református 1820-ban épült. A községhez tartozik Babod-puszta, mely első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. Az 1470-ben szereplő Babodi család is innen származott. 1703 táján Zankó Miklós és Boldizsár birtoka. 1726-ban és 1733-ban a Lengyel családé volt. A XIX. század közepén báró Puteáni Sándoré, a ki itteni birtokait még 1856–57 előtt a Rihmer családnak adta el. – Tard-pusztát Szent László király a szentmártoni apátság részbirtokaként említi, az 1083–1095. évi megerősítő levélben. 1102-ben már a Megváltóról nevezett templomát is említik. 1229-ben, Tord alakban, a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolják fel. Később a Rád-nembeliek azt állították, hogy a szentmártoni apátság itteni birtokait az ő őseiktől nyerte. 1261-ben e nemzetség itteni birtokait átengedte az apátságnak.
149E birtokosokon kívül még a kir. udvarnokoknak is voltak itt földjeik. 1336-ban Vilmos szentmártoni apát rendezte az itteni jobbágyok szolgálmányait. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1403-ban a hűtlenség bűnébe esett Fancs Tamás fiainak, Jánosnak és Istvánnak, itteni birtokait Gordovai Fancs László nyerte adományul. 1495-ben a székesfehérvári préposté és a Szántai családé. 1536-ban a lövöldi pálosok és Sulyok Balázs voltak földesurai. 1660-ban a szigligeti vár tartozékai között találjuk. 1726-ban a Lengyel családé, majd az Inkeyek birtokába került.
