Taszár.
Taszár.
Taszár. A fiumei vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 114, lakosaié 781, a kik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a XIV. században fennállott. 1358-ban a székesfehérvári őrkanonok birtoka. 1444-ben Szerdahelyi Márton fia, Ders, a pálosoknak adott e helység határában részeket. Az 1536. évi adólajstromban Egyházas-Taszár alakban fordul elő. Ekkor Török Bálint volt a helység földesura. Az 1573–74. évi török adólajstromban két ily nevű helység fordul elő, Vámos-Taszár és Kis-Taszár, az 1580. évi defterben pedig Nagy-Taszár is. 1598–99-ben mindkét Taszár a székesfehérvári káptalané, de az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a székesfehérvári custodiatusé. 1726-ban gróf Nádasdy László, 1733-ban ismét a székésfehérvári custodiatus bírta. 1807-ben I. Ferencz király a kegyes tanítórendnek adományozta, mely az újabb korig volt a földesura. A róm. kath. templom 1738-ban épült s 1782-ben megnagyobbították. Néhány évvel ezelőtt itt kútásás alkalmával egy harangot találtak, melyet a Magyar Nemzeti Múzeumba küldtek fel. Az egyik határrészt püspökkertnek nevezik, alkalmasint gróf Nádasdy László csanádi püspök után. A községhez tartoznak: Dábó- és Palota-puszták.
