Törökkopány.
Törökkopány.
Törökkoppány. Koppánymenti magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 252, lakosaié 1381, a kik leginkább róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója Nágocs, vasúti állomása Bonnya. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Koban alakban fordul elő s ekkor már plebániája is volt. Ez időből való a róm. kath. templom szentélye is, mely csúcsíves ízlésben épült. Várát, mely még a mohácsi vész előtt épült, Ali budai basa vezérlete alatt a törökök elfoglalták. A hódoltság idejében jelentékeny hely és egy szandzsák (kerület) székhelye volt és magas földhányásokkal volt körülvéve, mely sánczok még ma is láthatók. Csak éjszak felé volt szabad, de az errefelé eső és mélyebben fekvő részt az ott elterülő mocsarak és valami váracs védte. A török aga a mostani plebánián lakott. Ettől kb. 120 méternyi távolságban, a kath. templom mögött, 169Friedrich Béla vendéglős házának az udvarán állott a török fürdő, melynek romjait 1877-ben – sajnos – széthordták és ma már csak a szomszéd ház jégvermének egyik falában van némi maradványa, mely a medencze márványfala volt. Ez a fürdő az aga lakásával az agyagos talajba vágott földalatti folyosóval volt összekötve, mely még ma is, nagy esőzések után, itt-ott be szokott omlani, a mikor azután mindig szekérszámra kell a szakadás betömésére a földet hordani. A fürdőt a tőle mintegy két kilométerre a Cseszme-erdőben* fekvő ú. n. török-kút látta el vízzel, melyet agyagcsöveken át vezettek oda. Ez agyagcsövekből néhai Rómer Flóris annak idején egyet be is küldött a Nemzeti Múzeumnak. A nevezett török kút kb. 14 m hosszú és 1 1/4 m széles falazott és boltozott medenczében gyűjtötte a szükséges vizet, mely még most is lefolyik a község alá és messze vidéken a legjobb ivóvíz. A török világnak még egy emléke látható a plebánia udvarán. Ez egy török turbános fejkő, a hajdani koppányi török temetőből. A falu az 1563. évi fejadólajstrom szerint 15, 1573–74-ben 23 és 1580-ban ismét 15 házból állott. 1559-ben 58 zsoldos lovas tanyázott a várban, melynek őrsége az 1565–66. évi zsoldlajstrom szerint 123 és az 1568–69-iki szerint 115 emberből állott. 1587-ben Nádasdy Ferencz és Zrinyi György ugyan visszafoglalták a várat, azonban csakhamar ismét török kézbe került. 1601-ben bosnyák katonaság tanyázott benne. 1628–29-ben 217 emberből állott az őrség. A plebánián van ama levél másolata, melynek eredetijét a tihanyi apátság levéltára őrzi, melyben Ibrahim endrédi aga válaszul 1589 márczius 2-án Piszki István magyar vitéznek, a ki az agát a Balaton jegén való párbajvívásra kihívta. Úgy látszik, hogy az aga az első kihívásra nem reagált, miért is Piszki István egy levágott disznófarkot küldött neki. Erre az aga annyira felbőszült, hogy a kihívást elfogadta és ezt erősen sértő hangú levélben tudatja Piszkivel, elnevezvén őt beste, hitetlen kutyának, ki a saját farkát lemetszette és azt küldte el. Hogy azután megtörtént-e a koppányi párbaj, vagy sem, arról hallgat a krónika. 1689-ben a falu Széchenyi Pálé volt. 1715-ben 20 háztartásból állott és gróf Esterházy Józsefé volt. 1726-tól kezdve fele a veszprémi püspöké és fele a herczeg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozik. 1798-ban földrengés volt itt, mely a róm. kath. templomot megrongálta. Az 1855-iki kolerajárványnak 230-an estek áldozatul. Van a községben hitelszövetkezet és egy műmalom. A török hódoltságra emlékeztető dűlőnevek a Csausz-út, Bégkút, Lanyista, Falamurdok, Babadag, Seregrét. A községhez tartoznak: Cseszme-major, Kápolnaihegy, Laczi-puszta és Tatalihegy.
Cseszme, török szó és forrást jelent.
