Vízvár.
Vízvár.
Vízvár. Drávamenti kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 208, lakosaié 1751587, kik közül 450 magyar, 1137 horvátajkú és leginkább róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Tahy Ferencz a XVI. század közepén, itt a Dráva partján, a víztől és mocsaraktól védett helyen, várat építtetett, mely vár 1555-ben fennállott. E vár Zrinyi Miklós bán figyelmét is magára vonta, a ki 1555 nov. 17-én kelt levelével zsoldosőrséget sürgetett a vár védelmére. Szigetvár eleste után az őrség azonban megfutott s a várat felgyujtotta, mely ezután teljesen elpusztult. Midőn 1715-ben az országos összeíró-bizottság e helyen megjelent, csak néhány újabb települőt talált itt. Lassanként azonban megsokasodtak és önálló jobbágyközséggé szervezkedtek. 1726-ban őrgróf Turinetti Herkules Lajos, 1733-tól a Festetics család volt a földesura s jelenleg is herczeg Festetich Tassilónak van itt nagyobb birtoka. A régi róm. kath. templom 1852-ben leégett és a mostani 1854-ben épült. Van a községben hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet, gazdakör és polgári olvasókör. A községi erdőben egy régi út van, ma már tölgyfákkal benőve, a melyet Török útnak neveznek, valószínű, hogy a vízvári várba vezető út volt. A község mellett a Dráván állandó kompjárat van. A községhez tartoznak: Gizella-, Zsitfa-, Jádi-, Jama-, Kalila- és Spincz-puszták. Zsitfa-puszta 1399-ben Sikfa alakban fordul elő, a székesfehérvári káptalan birtokaként. A XV. század második felében a Laki Thúz család birtoka. 1484–1500-ban Lak tartozéka. 1550-ben Tahy Ferenczé. 1726-ban őrgróf Turinetti Herkules Lajosé, 1733-ban már Festetics Kristófé volt. Ettől kezdve a Festetics család bírja. Zsitfa-puszta és Bélavár szomszédságában feküdt Csötörtökhely, mely az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel s ekkor már plebániája is volt.
