Zamárdi.
Zamárdi.
Zamárdi. A Balaton partján fekvő magyar kisközség. Házainak száma 150, lakosaié 958, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távírója helyben van, vasúti állomása Szántód. Első ízben a Szent László királytól 1082 táján a veszprémi káptalan részére kiállított megerősítő levélben fordul elő. 1229-ben mindkét Zamárd helységben a székesfehérvári káptalannak is voltak birtokai. Már a középkorban is híres bortermelőhely volt. A Csák-nembeli Miklós (1213–1239) is szerzett itt egy szőlőt. 1231-ben itteni szőlőjét Lőrincz nevű fiának hagyományozta, de mivel néhány év mulva még egy fia született, szőlőbirtokát mindkét fiára, Lőrinczre és Jánosra, hagyta. Az 1278. évi osztály alkalmával Lőrincz és János egy-egy vinczellért kaptak a zamárdi szőlőkben. Albeus mester esztergomi kanonok 1237–40 között készült összeírása szerint a szentmártoni apátságnak négy szőlője, két házinépe volt a pinczések neméből. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék szerint már plebániája is volt. 1342-ben Egyházas-Szamárd és egy másik Szamárd helységről emlékeznek meg az oklevelek. Mindkét helység ekkor Őrsi Miske fia, Pál, birtoka. 1390-ben három ily helységet sorolnak fel: Egyházaszamar, Lywk-zamar és Liczamard. 1402-ben Kővágóőrsi Miske fia Pál fia Mátyás Egyházasszamárdot a veszprémvölgyi apáczáknak adományozza. 1423-ban a Balatonmelléki Zamardot Batthyány László és Albert elzálogositották az Endrődieknek. 1436-ban már öt ily nevű helységet különböztetnek meg. Egyházaszamárd, Zamárd, Felsőzamárd, Lyuk-Zamárd és Kis-Zamard. 1438-ban Vityai Kis László megvette Batthyány László itteni birtokait, a melyekbe 1439-ben beiktatták. 1454-ben Füredi Imre itteni birtokait, Enyingi Török Ambrusnak zálogosította el. 1477-ben Alapi István és Benedek, a kik Batthyány leánytól származnak, továbbá Batthyány Boldizsár, új adományt nyertek itteni birtokaikra. Az 1536. évi adólajstrom szerint a székesfehérvári Szent Miklósról nevezett káptalan Egyházas- és Kis-Zamárd helységekben bírt földesúri joggal. Az 1557. és az 1572. évi adólajstromokban Tihany várának tartozékaként szerepel. Az 1571–72. évi török kincstári adólajstromban Szamárkő, az 1582. évi defterben Szamarti alakban fordul elő s ekkor még 14 házból állott. A török háborúban elpusztult s az 1609. évi összeírásban már pusztaként van felvéve. 1622-ben a veszprémi püspök tart hozzá jogot. 1645-ben a két Zamárd-puszta az endrédi lakosoké volt. 1696-ban, úgyszintén 1726-ban a tihanyi apátság birtoka, mely az újabb korig volt a földesura. A róm. kath. templom 1774-ben épült. A régi község tulajdonképen a mostanitól dél felé, a pusztai dűlőben, feküdt, hol még ma is láthatók a nyomai. A „Tatárcsapás” dűlőn át vették útjukat hajdan a tatárok s innen támadtak a községre. Idetartozik Szántód-puszta, mely egyike a vármegye legrégibb helységeinek, melyet még I. Endre király adományozott 1055-ben a tihanyi monostornak. Az adománylevélben Kak-Szarma alakban fordul elő. Az 1267. évi pápai bulla már Szántódnak nevezi. Az 1557. évi adólajstrom szerint még a tihanyi monostoré, 1564-ben a nyitrai püspöké volt. 1572-ben már puszta. Az 1573–74. évi adólajstrom szerint 7, 1580-ban mindössze csak 2 házát írták össze. 1633-ban a tihanyi apát Somogyi Jánosnak, a pápai gyalogság vajdájának zálogosította el. 1715-ben 6 háztartást írtak benne össze. Az 1720. évi országos összeíráskor is önálló jobbágyfalu volt, de 1726-ban már ismét puszta és a herczeg Esterházy-féle hitbizomány és a tihanyi apátság birtokában találjuk. Ma látogatott balatoni fürdő.
